Egy nagypapakorú kispapa naplója

2 év már nagy idő! Nemrég még csúsztál-másztál, – ma meg úgy rohangászol (és esel nagyokat), hogy alig bírlak utolérni. Be nem áll a szád, és már majdnem minden a bilibe, sőt már a wc-be megy…Ahogy számítottam rá, a nyár nagyon jó… de gyakran a kertbe pisilsz, és már zavar a pelenka is… sírdogálsz, hogy ne vegyük fel, és sokszor száraz a délutáni alvás után. Vettünk egy wc-szűkítőt is, amit nagy örömmel használsz…

Szeptemberben megyünk megint heti kétszer félnapos bölcsibe, aztán novemberben – mikor anyu visszamegy dolgozni – már rendesen jársz majd. Nagyon élvezed a bölcsis társaságot.

Örülnénk, ha reggelente tovább aludnál, de hat óra körül már kurjongatsz… Már ki tudsz jönni az ágyból, de érdekes módon ébredés után nem mászol ki. Aztán szopi után rám mászol:

Apu ébresztő! Menjünk kakaózni!

Így aztán kénytelen vagyok a hajnali kómában elindulni veled a konyhába… felültetlek a közelemben a konyhaasztalra és megcsináljuk közösen a reggeli kakaódat: te akarod beletenni a port a bögrédbe… a fele az asztalra megy… Nagyon önálló akarsz lenni… mindent Te akarsz egyedül csinálni.

Szülinapi buli

Aztán irány a kerti trambulin – amit szülinapodra vettünk – ahol bukfencezve ugrálsz… Az ugráló olyan mint egy kis dühöngő, ahol kitombolhatod magad… Az ötlet onnan jött, hogy mindenen elkezdtél ugrálni: kanapén, székről, sámliról. Gyakran minket is behívsz az ugrálóba, de ketten már nehezebben megy. Imádsz mindenen csimpaszkodni, (Csimpilóta): bárpult sarkán, hintaágy rúdján… szenzációs technikával a lábad is felemeled kezed mellé a rúdra, és úgy hintázol fejjel lefelé… -Tornásznő leszel, akárki meglássa…

Ruha- és cipőfóbiád változatlan: bármit rád adunk, a következő pillanatban már nincs rajtad… percek alatt leveszed. A szandált az autóban sem tűröd magadon öt percnél tovább, rögtön ledobod magadról. Már a bölcsiben is mondták: már nem is próbálják visszaadni rád a szandált, papucsot, mert tudják, pár perc alatt leveszed. Ugyanígy vagy a nadrággal, bugyival is, amiket legkésőbb az első pisilés után elhagysz valahol… a trikó csak azért marad rajtad egy darabig, mert azt még nem tudod levenni, de könyörögsz, hogy ebben a nagy melegben szabaduljunk meg tőle… így aztán sokszor meztelenül, mezítláb rohangálsz a kertben, mint egy kis Maugli, még a kavicsos részen is.

A macskákat változatlanul cipeled, a kutyákat meglovagolod, és olyan bátran nyúlkálsz a skót juhászok szájában, húzod a farkukat és mászol rájuk, hogy néha aggódunk…

Szülinapodra sok ajándékot kaptál a barátaidtól

Nem sok mesét nézel, de kedvenceid a kis antennás napraforgólakó „Uki”, a „Roary kisautó”, „Noddy” manó, „Thomas” a gőzmozdony és „Chuck a dömper”. Először az „Uki”-ba voltál beleesve, – többször is megnézted egymás után az egyetlen felvételt, de mire anyu megrendelte Neked a plüssfigurát (a szülinapi tortán is az volt), – már inkább a „Roary versenyautó” volt a sztár…

A nagymamát imádod, csak az a 40 kilométer, ami Szentendrétől elválaszt, az nagy akadály.. így aztán mikor havonta találkoztok, nem is tudtok elszakadni egymástól.

A legutóbbi aranyköpéseid:

–         Jesszus Mária!

–         Istenem, Istenem!

–         Hazaértünk…kibújok (a biztonsági övből)… nincs rendőr…

–         Csönd! (mondja mindkettőnknek, ha veszekszünk)

–         Nem szabad sírni…mindjárt abbahagyom…sírtam… kérek zsebkendőt!

–         Mindjárt jön a Mikulás…esik a hó, utána…hoz ajándékot.

–         Éljen magyarok!

Felvágod a szülinapi tortád egy műanyag kiskéssel

Együtt a kis család

„- Itt állok Diósdon!” – kiáltod, miközben felállsz a hintaállvány kövére…

Egyszer ugyanis azt mondtad: „-Itt vagyok Szentendrén!” – a nagymama van Szentendrén, – mondtuk – mi itt Diósdon vagyunk, – lehet akkor éppen azon a kövön álltál, – mert mióta arra felállsz, mindig büszkén elkurjantod magad: „-Itt állok Diósdon!”

Már nem az új szavaidat kell gyűjteni, hanem az aranyköpéseidet. Elolvadunk mindketten mikor hozzánk bújsz, és azt búgod: „-Én is szeretlek!” Lehet, hogy egyszerre csak egyikünket tudod „szeretni”? – Mikor anyunak mondtad, megkérdeztem, hogy – „engem is szeretsz?” – de az volt a határozott válasz, hogy „Nem!” (Máskor persze nekem is mondod.)

Nem lesz maneken belőled: öltözködni utálsz, ha már hátat fordítunk, veszel le magadról mindent: cipőt, zoknit, ruhát… legjobb meztelenkedni… érthető, – ebben a júniusi kánikulában…

A cicákat nyakuknál fogva húzod, – így, ha már meglátnak menekülnek… a kutyákat pedig meglovagolod… de azok elég jól bírják…

Mikor legutóbb guggolva erőlködtél, megkérdeztük: – Kaki van? – „Kaki nincs, fosi van!” A szobatisztasággal egyébként egész jól haladunk: már szólsz, és ráülsz a bilire! De múltkor este biztos nagyon kényelmes volt a hintaágy, mert odaengedted a rózsavizet… Rendszeresen jelzed, ha bilizni akarsz. – Azért szerintem ez 22 hónapos korban szép eredmény…

A bölcsiben jó és rossz dolgokat egyaránt tanulsz, – ebéd után azt mondod: „Egészségedre!”, vagy „Köszönöm szépen, nem kérek többet!”, „Pakolás!”. Biztos azt is ott hallottad, mikor múltkor nekünk felkiáltottál: „Sziasztok gyerekek!” De igyekeztünk meg se hallani, mikor azt mondtad: „Hagyjál békén!” – biztos valamelyik nagyobb gyerektől hallottad. Akkor is ledöbbentem mikor azt mondtad valamire, hogy: „Enyém!” – Hiszen tudjuk: „Enyém, Tiéd, Övé – mennyi bajt szüle, mióta a Mienk – nevezett elüle…” Azóta próbáljuk a közösségi szellemet erősíteni, és amire csak lehet elmondjuk, hogy ez közös, a miénk!

A ragozást is már egész jól használod: „Anyutól kérek vizet”, „Kérem az uborkám”…és az időrenddel is kezdesz tisztában lenni: „Egyet alszunk, és holnap megyünk a Mamához!”

Mindig elröhögöm magam mikor valamitől eltiltlak, pl. – „a falra nem szabad firkálni!” – Te azonnal kompenzálod, és szaladsz az asztalhoz: „Papírra szabad!”, vagy húzod a macska farkát. Nem szabad! – mondom, Te meg hirtelen: „Simizni szabad!” – de addigra már a macska menekül…

Fathers and daughters…

Matyi fiam Nóri unokámmal, én Lili kislányommal… a nagynéni hat évvel fiatalabb…

Zenére kell tanítani, mert nagyon jó a hallásod… még észre sem vesszük, de Te már jelzed: „Repülő!” Mikor a szomszéd elviharzik a Harley Davidsonján, menekülsz hozzánk: „Hangos!” De a fűnyírót sem kedveled, és múltkor alig bírtam kifúrni néhány lyukat egy lécen…

A budakeszi vadasparkban piknikeltünk, mikor te bátran odamentél egy társaság asztalához némi friss elemózsia reményében… mikor pár perc múlva odamentem, már egy csokis keksz volt a kezedben, és az asztalnál ülő hölgy a következőkkel fogadott: – A kicsi rámutatott a dobozra, – sört kért, de inkább kekszet adtam neki, nem baj?

Egész dalokat, mondókákat mondasz már szépen, önállóan. Lehet, sokat zajonganak a szomszédban, mert a legújabb kedvenced:

Pista bácsi fűrészel,

dolgozik a fűrésszel,

húzza, vonja,

összedarabolja.”

A Mókuska dalt pedig kicsit átköltötted: „…Huncut a Lilike, újra fára megy…”

Zajlottak az események az elmúlt hónapban is:

Nagymama mindig gyertyát is tesz mindegyik sütire, és többször is élvezzük, amilyen lendülettel elfújod… Aztán jót nevettünk mikor az ablakban (mert természetesen már mindenhova felmászol) találtál egy kis gyertyatortát, amiről le akartad enni a színes cukornak kinéző gyertyadarabokat… alig bírtunk lebeszélni róla…

Reggelente azzal kezded, hogy „Jó reggelt!” majd odabújsz és „Én is szeretlek!”-kel folytatod. Majd „szopizik a pici baba”– így hívod magad. Multkor próbálkoztam, hogy már „nagy baba”, de ragaszkodtál a „pici babához”.

Valamelyik reggel meg a hasunkat fogtuk a röhögéstől, mert a kiságyból hosszasan kiabáltál: „- Anyu… anyu…, apu…apu…- valaki!!”

Az is nagyon tetszik, amikor néha kétségbeesetten azt mondod: „-Segítség!”

Rengeteget dumálsz, és mindent ismételsz amit mondunk. Multkor megdöbbentem, mikor azt mondtad: „Afene”… Na, – mondom – biztos tőlem hallottad ezt a szót… aztán hálistennek kiderült, így hívod az elefántot…(Persze, volt mikor azonnal ismételted a véletlenül ingerültségemben kicsúszott csúnya szót is, – de szerencsére nem jegyezted meg.)

Multkor beszállt a nappaliba egy darázs, – rögtön elkezdted: „csipős darázs”, meg „apu mérges, csibész, kamera, simi, torta, zokni, cipő, pulcsi, sapi, takaró, beágyaz, csinos, hajó, motor, hajszárító, porszívó, fűnyíró, meleg, gözölög, fújjuk.

Az autózást nehezen viseled. Mikor beültetlek az ülésbe, néhány perc mulva már elkezded, hogy: „- Kiszállsz”.

Ha egy repülő jön, már akkor mutogatsz az égre, mikor mi még nem is halljuk, és olyan szavakat használsz, amiket kimondani is nehéz: -„utasszállító”, (s)portrepülő”, sőt egész összetett mondatokat is: -„Sárkányrepülő elbújt felhő mögé!” A Holdat nappal is észreveszed.

Imádsz mosogatni! Amint meglátod hogy anyu mosogat, máris hozod a fürdőből a sámlit, és beállsz mellé vizezni. De a süti tésztákat is együtt keveritek.

Egész sokat tudsz már gyalogolni, de multkor anyuka érdekes módszerrel vett rá egy kis további sétára, mikor hazafelé kezdtél fáradni, és elkezdted, hogy: „cipelsz”, – beígért egy kis kakaós gabonagolyót: „csokigolyó!”, – és máris hazáig gyalogoltál…

Lilikém már nagyon szépen beszélsz, minden szót, gyakran mondatot utánzol, de vannak saját szavaid is: pl. „távitó” (távirányító)

Kora reggel az ágyban néhány pofonnal ébresztesz, aztán mikor mondom, hogy –„Nem szabad!”, elkezded, hogy –„Simi”, és megsimogatsz, sőt néha azt is, hogy –„Bocsácsá”, ami nálad a bocsánatot jelenti. Majd megfogod a kezem, kirángatsz az ágyból, a nappali felé húzol, miközben azt mondod. –„Gyere!” Aztán kényelmesen elterülsz a tv-fotelba, megfogod a távirányítót, és kiadod az ukászt: -„Mese!” Ezt követően -”Kakaó” és „Szalá” (szalámi) szavakkal jelzed mit szeretnél.

Húsvéti sütikészítés anyuval

A játszóházon, a táncikaórán és a kerekítőn kívül járunk már néha bölcsibe is, fél napos szoktatásra, úgyhogy már azt is tudod, hogy –„Bölcsi”.

Hallomásból önállóan elkezdtél énekelni olyan dalokat, melyeket pedig nem is olyan gyakran énekeltünk: „Boci, boci tarka”, – „Süss fel nap”, – „Hinta palinta”

Fürdéskor egy sokszínű szivaccsal szoktunk játszani, ezért már nem is lepődtem meg mikor az utcán elmentünk egy kocsi mellett, és Te rávágtad, hogy: „Piros!”. De először a tv-távirányító bekapcsolójára mondtad, hogy „zöld”. Gyakran szoktunk diót törni közösen a kertben, és a rossz diónál már mondod, hogy „fekete”. De biztosan felismered már a fehér, kék, sárga, és lila színeket is.

Sőt, elszámolsz tízig is! Néha ugyan kihagyod az ötöt, hatot, de olyan tárgyaknál amiből több van, magadtól elkezded számolni: egy, kettő, három, négy…

Húsvéti tojáskereső partyn

Ha Győző bácsit említjük, mindig hozzáteszed, hogy „-Spricc”, – mert húsvétkor meglocsolt, – úgyhogy el is neveztük „Spricc bácsinak…

Egész kis történeteket mesélsz el tőmondatokban, – ahányszor beülünk az autóba, az első ülésre mutatva azt mondod: „-Klári”, – mert nagynénéd ott szokott néha ülni.

Már megtanultad azt is, ha akarsz valamit, azt mondod: -„Kérem”, sőt utána azt is hogy –„Köszönöm”.

                                        Megtanítottuk azt is, hogy ha elesel, önállóan felkelj, sőt, azt mondod: -„Nyuszi hopp”

Olyan szavakat már rendszeresen használsz, hogy: -„Szemüveg, gyógyszer, kiszállsz, mehetsz, cipelsz, úszik, bogár, inni, segítek”. Természetesen korodnak megfelelően 1.szám 3.személyben beszélsz magadról: -„Baba szeret Anyu”.

De teljesen elolvadunk, amikor átölelve bennünket azt mondod: -„Szeretlek!” Ezt először csak anyunak voltál hajlandó mondani, hiába kérdeztem, hogy engem is szeretsz e-, mindig azt válaszoltad: -„Nem!”. De most már nekem is mondod.

A –„Nem!” amúgy természetesen a leggyakoribb szavad, – kezdődik a dackorszak.

A tv-távirányítót, a kést odahozod nekem, azzal, hogy: -„Apué.” De használod az „Anyué” és a „Mamáé” szavakat is.

Már egészen szépen, néha tőmondatokban is beszélsz:  Kukics (kukucs), Szia, apué

Apu ement, fúj kakás, cica aszik, mérges apu, 1-2-anyus, boci boci taka, ici pici

A paprikás szalámit imádod…

A hajmosással sincs semmi probléma, mert szereted a habot…

Gyi, gyi…

Mint egy kis manöken…

Tündérkém!

Mindent megértesz és már egészen jól mondogatod a szavakat utánunk:

Néni, bácsi, inni, ezt is, hova, apu, csücs, hapci, hoppá, tej, kakaó, papír, kés, villa, torta, béka…etc.

Persze, megvan a saját szókincsed is, amit, lehet csak mi értünk:  Tety (keksz), Bruma(Maci), kika(csiga), bobo(bogyó), atya(add ide), hami(enni), bana(banán), kepke(lepke),  haka(halacska), kana(kanál), tétya(tészta), bobóc(bohóc),  epe(eper)…

A lottóreklám végén pedig már Te is felkiáltasz: – „Ennyi!”

Anyuval jártok táncolni is, mindig utánozol bennünket, nagyon kis házias vagy, ha valami kiszóródik, rögtön hozod a söprűt és a lapátot, és anyával együtt szépen mosogatsz, mert imádod a vízet.

Leesett az első hó – megvolt a szánkózás, és anyuval szép hóembert is építetettek. De sajnos pont ekkor voltál beteg, így aztán csak egyszer-kétszer voltunk kint… inkább az orrodat porszívóztuk…

Egyszer csak azt vettük észre, hogy furán csámpálsz… Lemértük, kiderült kisebb a cipőd belseje mint a lábad… a 22-es kiscsizmát kinőtted, vehettünk újat.

Dóri lufibabát kaptad szülinapodra, akit jól megboxoltál

Mindenre felmászol, felállsz… még a bárszékre is… frászt kapunk…inkább kivittem a magas székeket a garázsba.

A cicákat ebben a nagy hidegben beengedtem, te meg kihasználod az alkalmat és nyúzod őket tovább, húzod a farkukat, vakarod a hátukat és emelgetve cipeled őket. Lizi ezt nehezen tűri, ezért tele vagy karmolással.

Tavaly négyhónaposan csak a karácsonyfa fényeit élvezted…
Most míg aludtál feldíszítettük a gyökeres ezüstfenyőt. Évek óta cserepes fát veszek, nincs szívem vágottat venni, – már tele a kert fenyőfával… De a tavalyi két év után kiszáradt. A legérdekesebb, játékos díszeket alulra raktuk, hogy meg tudd őket szerezni.

Mikor szemedet dörgölve kijöttél a nappaliba, úgy megörültél a szép, nagy, díszes, világító karácsonyfának, hogy kiáltozva rohantál oda, megfogdostad a díszeket, majd levetetted magad a földre, és „úsztál” a boldogságtól… Valóban úszó mozdulatokat végeztél a földön… Hogy ez mit jelentett nálad, azóta se bírtuk megfejteni…

Mikor a fiúk megjöttek, gyújtogatták a csillagszórókat, csilingeltem a kis haranggal, szólt a „Menyből az angyal”, miközben Te csodálkozva álltál kétméteres bátyáid tövében… Remélem szép karácsonyod volt… de hogy mire fogsz emlékezni…

Annyi ajándékot kaptál, hogy inkább beosztottuk egész hétre…minden nap adtunk egy játékot: először egy kis nyeles, tologatós, dobolós fajátékot, meg „Peti” bohóc bábot (Latabár egyik filmje nyomán), – aki ezentúl sokat fog beszélgetni veled… Aztán karácsony másnapján kis helikoptert, ami világítva gurul, miközben forog a propellere.

Harmadnap színes, zenélő mozdonyt, mely buborékokat ereget, és minden akadálynál megfordul, – ennek  örültél talán a legjobban. Pelenkázható, bilibe pisilős, beszélő babát, – aminek a hangját még nem hallottuk, mert nem tudtam ilyen gombelemet venni – de már pelenkáztuk. Szájharmonikát, melynél még nekem is behorpad a homlokom mikor megfújom, – neked még nem sikerült. Minden etetésnél jól eljátszunk a kis felhúzható, forgó, mágneses halacska-halászó készlettel, amelynél a tátogó halakat kell kifogni. De az az ügyességi játék nem túl népszerű nálad, melynél különböző alakú színes „drótokon” kell többféle formájú tárgyakat áthúzni. A kis billentyűs zenegépet – önző módon – én néztem ki neked, – de nagyon hangos, és mindenre valami dallamot játszik.. Pedig azt hittem ezen fogok komponálni…. Nagymamától lépegető Mikulás fajátékot és fapuzzle-elefántot kaptál, a rokonoktól fatologató-táblát, gyurmát, hátizsákot, rajzolótáblát. Ezek után egész este egy pezsgőtabletta-dobozzal játszottál… Minden más pénzkidobás volt…

Emlékszem, kölyökkoromban nálunk a hétgyermekes családban rendkívüli ünnep volt a karácsony: édesanyám testvére, pap nagybátyám  is mindig velünk ünnepelt (mikor éppen nem volt Rákosi vagy Kádár börtönében) és sokszor – dadánk – Annus néni is. Csodálatos érzés volt, mikor több mint tízen álltuk körbe a fát, és tágra nyílt szemekkel énekeltünk egymás után egy csomó karácsonyi dalt, mert nagybátyámék nagyon sokat ismertek. A Stille Nachtot és még néhány dalt németül is elénekeltük. 

Karácsony előtt egy hónappal levelet kellett írni a Jézuskának mit szeretnénk. Kedvenc kívánságaink voltak az alumínium huszárkard csákóval, vagy az amerikai „cow-boy” kalap, az övön lógó colt, meg az indián gumi-tomahawk. Ezekkel hónapokig tartó csatákat vívtunk, vertük fejbe, és skalpoltuk meg egymást az indián gumifokossal, – ahogy kedvenc indiánkönyveinkben olvastuk. Este négyen aludtunk egy ágyban: ketten felül, ketten az ágyneműfiókban fejtől lábtól… Aztán pár nap alatt elfogyott a pisztolypatron, elgörbült a kard…

Hurrá, belekakiltál a bilibe! Fürdésnél gyakran odakészítjük a kiskád mellé a nagykádba a bilit, mert néhányszor már történt a fürdővízben baleset, mikor mindig nagyon meg voltál lepődve… De addig mondogattuk, hogy „kaki”, hogy múltkor szóltál előtte, – kikaptalak a vízből, ráraktalak, és produkáltál egy kis termést a zenélő bilibe…

A nemrég vett 22-es kiscsizmát alig bírjuk felhúzni a lábadra, – lemértük, kiderült, fél centivel kisebb mint a lábad… akkor ezért állt rajtad olyan furcsán… Na, gyorsan venni kell egy nagyobbat…

Egy csomó új szót tudsz, és édes dolgokat produkálsz már: szorosan átöleled a nyakam, puszit adsz, integetsz, mikor meglátsz, és azt kiabálod: – „Apu!” Megfogod a kezem és becipelsz a fürdőszobába, és magyarázol a fürdőkád felett, hogy itt az ideje a lubickolásnak…

A nagycsaládi karácsonyon még Szilvia nagynéni kis zongorakoncertjén is részt vettél

Tavaly ilyenkor még csak négy hónapos voltál, – nem jött személyesen a Miki. Azt hittem félni fogsz a fehér-szakállútól, mert egyszer régebben sírva fakadtál tőlem, mikor megláttad a borotvahabot az arcomon. De egész jól eljátszottál a Mikulással. A fürdést akarta Neked élvezetesebbé tenni, mert két vízi játékot is hozott: egy mágneses horgászó halkészletet kaptál két pecabottal, biztos, hogy együtt tudjunk halászni esténként a fürdővízben, meg egy kis vízimalmot, amibe felülről kell tölteni a vizet. Ezt egyelőre főleg fordítva használod… így se rossz, csak így nem forog…

Meglepetésre a legnagyobb eseményt egy csokimikulás okozta: rögtön tudtad mi az, – azonnal elkezdted kibontani a csomagolást, haraptál is belőle vagy hármat, majd azt gondoltuk ez egyelőre elég. Te nem így képzelted. Mikor elvettük Tőled, akkora hisztit csaptál, amiről eddig csak olvastunk: sírva földre vetetted magad. Szerencsére sikerült egy másik játékkal elvonni a figyelmed.

Nagyon kis okos vagy már: mindent megértesz, és kérésre meg is csinálod. Úgy emlékszem a fiúk nem voltak ilyen szófogadók…

Kukáztunk neked egy kiváló állapotú kis háromkerekű biciklit tolókarral… Fogalmam sincs miért rakta ki valaki a szelektív gyűjtő mellé, mert két csavar meghúzása után tökéletesen működik.

Anyu rávetette magát a vaterára és a legkülönfélébb hasznos dolgokra licitál. A ruhatáradat is innen bővítjük. Hétszázért egy kis motort is szerzett, de a ruhaméretek nem mindig stimmelnek. Nősz mint a gomba, a cipők már alig mennek rád, a legutóbbi kezeslábasba meg már alig bírtunk beletuszkolni.

Több cicád is van: néha beengedjük melegedni a macsekokat, akikkel még mindig nagyon kemény vagy (mindig szólni kell, hogy – csak simogatni szabad – különben megtéped őket), másrészt még mindig cicizel reggel-este, és néha napközben is vigasztalásra vágysz, – ilyenkor félreérthetetlenül kezded kibontani anyu blúzát, miközben azt mondod: – „Cica!”.

A játszóházban és tejtestvéreddel Csongival is jókat játszol, akivel egész jóban vagytok. Néha meg nálunk van a bölcsi:

Hazahoztam az üzletből egy kis fellépőt, amit mindenhova magaddal cipelsz, – nagyon élvezed, hogy ezzel húsz centivel magasabb helyekre is elérsz: lerámolod az íróasztalt, a szekrényt, bekapcsolod a rádiót, majd egy nagy-késsel rohansz el a konyhapulttól…

Alig bírtam abbahagyni a nevetést mikor legutóbb a fürdőszobában anyuval együtt mostál a mosdókagylóban: ugyanolyan mozdulatokkal, kitartóan lötykölöd a ruhát, mint anyuka. Ha ezt a jó szokásodat megtartod, nem lesz gond a házimunkával…

Szegénykém, néhány napja belázasodtál. Először azt gondoltuk csak a szokásos fogzás miatti hőemelkedés, na de 38,5? És állandó hasmenés. Adtunk láz-, és fájdalomcsillapítót, aztán levittünk az orvoshoz.
– Valami vírus – volt a sztereotíp diagnózis, és maradt a nurofen. Szörnyű, mikor egy ilyen kis gyerek lázas beteg. Már öt napja minden délután és este belázasodsz.

Ma végre az első délután, mikor jobban vagy és megszűnt a láz, hálistennek!

+++ÍÍÍÍYYYQQWWEQWW – Na, ezt most Te írtad. A kertben laptopozok, idejöttél, félretoltad a kezem, és elkezdted nyomkodni a billentyűket. Ez jött ki belőle.

A kertben nálad most legnagyobb sikere a repülőknek van: mi még meg sem halljuk, de Te már kezdesz berregni, majd az égre mutatsz, – és tényleg nemsokára jön egy repülő…

Már 4-5 lépést is megteszel, – amit tapssal jutalmazunk, de igazából még mindig mászni szeretsz jobban. Frászt kapok, mert mindenre felmászol már: kanapéra, székre, asztalra, sőt fel is állsz rajtuk, életveszélyes mutatványokat bemutatva. Eddig nem féltettelek, hiszen csak néhány centire voltál a földtől, onnan nem lehet nagyot esni, – de most már a székekről, a kerti kisasztalról igen. Volt már egy-két nagy bukás székekről, szerencsére nem ütötted meg magad nagyon. Kénytelen vagyok az összes széket felborogatni, hogy ne tudj felmászni rá. Így aztán háborús övezet a nappali… na de ez is elmúlik egyszer…

A hintát és a csúszdát imádod. Ha el akarunk menni egy játszótér mellett, máris megszólalsz. – Hííííííntaaaaaaa!

Q3ííííííí – na megint beleírtál. Állandóan jössz, és balhézol, ha nem engedem, hogy nyomogasd a billentyűket. Ha telefonálunk, nagyon féltékeny vagy, akárcsak a számítógépezésnél. Az asztali telefont már nagy rutinnal felemeled és bekapcsolod a kihangosítót.

Egy pár napra a Balatonra is lementünk

Az éjszakáink változatlanul elég bonyolultak. Eszméletlen cicifüggő vagy. (A cicit is úgy hívod, hogy „cica”). Gyakran már fektetés után egy órával felsírsz, amikor még anyu simogatással vissza tud altatni, de éjfél körül, mikor másodszor is felsírsz, – és kétségbeesetten, de puszilnivalóan aranyosan álldogálsz a kiságyban, – már be kell, hogy vigyelek hozzánk, ahol anyu megszoptat. Na, abban a pillanatban megszűnik a zokogás. Aztán már csak egy virslinyi helyem marad, mert az ágy nagyobbik fele a tiéd. Éjszaka jössz-mész, forgolódsz az ágyban, keresztben vagy fejjel lefelé, s mikor felsírsz, csak cicivel lehet megnyugtatni.

De most új koncepciót vezettünk be. Sok emberrel beszéltünk, mi ebben a vészhelyzetben a megoldás. Nagyokosok azt mondták: csak három napot kell átvészelni nemátvivéssel, és simogatással, és megoldódik minden…. Na, ezt csináljuk két hete, és még mindig úgy üvöltesz, – olyan trillákkal – hogy beszakad a dobhártyám. Másvalaki őszintébb volt – azt mondta több mint két hétig is eltart, és ők nem mentek be a babaszobába, – mert akkor azt szokja meg – hanem megvárták míg gyermekük álomba sírja magát…

Valóban, – akkor is majdnem ugyanúgy sírsz, mikor ott vagyok melletted, mint ha nem megyünk be, – gondoltam kipróbáljuk… Valóban rövidebb-hosszabb idő után visszaalszol magadtól, csak azt a negyedóra üvöltést kell kibírni… (hogy ezt hogy bírja a felső lakó… még nem mertem megkérdezni). Már az első tíz ilyen kemény éjszakán is túl vagyunk, de még mindig jól bírod…

Két hét – betegség miatti – kihagyás után ismét voltunk úszni, de ismét nagyon élvezted, lubickoltál a vízben, és az összes merülési gyakorlatot hősiesen abszolváltad. (Igaz, az egyik úszás után az oktatónéni megkérdezte tőlem: – “Maga katonatiszt? Mert olyan vezényszavakat használ…” – Pedig én csak azt mondom: -“Figyelem, merülés!”)

Most meg kiütések jelentek meg az arcodon, kezeden, – mindenki találgatja, mi lehet: szúnyogcsípés vagy allergia? De kiderült, az előbbi. Sehol nincs szúnyog a lakásban, – csak a gyerekszobában! Anyu minden este lecsap vagy kettőt, másnapra megint ott van kettő…és véresek a vámpírok! Nem mertünk elektromos szúnyogriasztót venni, mert abban is van vegyszer, de most már muszáj volt az előszobában bedugni egyet, – ettől meg anyu lett allergiás…

A nagyszülők minden betegsége elmúlik, ha veled vannak

Minden nap kék zöld foltokkal vagy tele, – mert a magas helyekről időnként leesel, de már azonnal mászol is vissza, mert eszméletlen bátor és vakmerő vagy!

Tegnap megdöbbenve érkeztem haza: egy hatalmas karcolás volt az arcodon, – a macska karmolt meg, – mert állandóan téped a szőrét…

Nem sokkal később ismét összeakasztottad a bajszod egy cicával: a nagyinál Szentendrén bemásztál a macska után az asztal alá, aki nemtetszését két karmolással fejezte ki. De ez egyáltalán nem ijesztett meg, – továbbra is rendszeresen úgy kellett kihúzni az asztal alól…

A legújabb játékodban Te vagy a kulcsár! Ha sikerül megszerezned egy kulcscsomót, végigjárod a lakást, és kitartóan belepróbálod mindegyik ajtózárba…

Ahogy egyre jobban megy a tipegés, tágítod a világot magad körül: először csak a kutyák kiskapujáig mentél ki, – ott pillanatok alatt rájöttél, hogyan kell a riglit kinyitni, – aztán már a nagykapuig kellett kimenni, majd egészen a zsákutca végéig. Ma pedig egészen az ötszáz méterre lévő játszótérig kellett tipegnünk, miközben a nálad lévő kulcscsomót belepróbáltad az összes szomszéd kapujába. A séta azért egy kissé kimeríthetett, mert egyszer csak azt vettük észre, hogy a játszótéri hintában, előrehajolva, túl sokáig nézed a földet…egy perc alatt elaludtál…

Torták még mindig vannak

Kipróbáltál egy autót is

Augusztus 20-án pedig kint jártunk a Parlamentnél