Szóval Andi küzd a fronton keményen. Lilike 24 órás igénybevételt jelent. Ha néha elalszik, akkor végre Andi is… A kis pióca egész nap a cicit szívná, – vagy csak az anyai test melegére vágyik, ki tudja, – mert ha szopás végén elaludt is a mellén, azonnal megérzi amint anyuka eltávolodik tőle, és újabb dallamokba kezd…
Tegnap éjszaka is állítólag szinte egész éjjel nyügizett a bébi. Azért állítólag, mert hálistennek én nem sokat hallok az éjszakai hangokból, mert alszom, mint a nagykabát:
Azért Andi szemein látom, hogy mégse lehetett olyan nyugodt az éj…
Néha felveszem a hordozókába, amitől egy időre megnyugszik…
Ezt az indián nőktől tanultam, akik mindenhova magukkal cipelik a csecsszopót, aki így részt vesz a család valamennyi tevékenységében. (Mondjuk nem irigylem az anyukát: 24 órán keresztül vinni egy ekkora gyereket…)
Lassan egy hónaposok vagyunk, már rég leesett a köldökzsinórcsonk, elértük a négy kilót is, de pontos számot majd csak egy pár nap múlva, a védőnő látogatásánál fogunk tudni, mert nem akarjuk a kicsit meztelen méricskéléssel ijesztgetni…
Na és itt egy érdekes kép:
Itt az unokám, Nórika teáztatja a nagynénjét…
Így igaz! Engem nagyon felfúj a tej. Lehet, hogy Lili is ezt örökölte, és nála is inkább sörrel kéne próbálkozni?
Végre írtál Liliről! Látszik kedves kispapa, hogy kevesebb idő jut a blogolásra, de ez egy így van rendjén! Lili egyre szebb!
Kár, hogy a múltkor nem volt Veled,szívesen megkukkantottam volna élőben is. ( az orvosi rendelő előtt parkoltál, illetve éppen indultál.) Andinak sok kitartást kívánok az éjszakákhoz, gyorsan elmúlik ez az időszak, s utána már sokkal könnyebb lesz.
Kedves Amcsi! Köszi a bejegyzést. Honnan ismertél meg az orvosi rendelőnél? Emlékszem egy hölgy olyan szemrehányóan nézett rám, hogy egészen elszégyelltem magam, – biztos rossz helyre parkoltam…
Elég régóta olvasom a blogodat, így aztán a fényképeket is látom.:) Egészen hasonlítasz magadra!:)))))
Nem parkoltál rossz helyre, mióta a rendőrség elköltözött onnan, azóta ott is lehet parkolni.