Egy nagypapakorú kispapa naplója

2. szüli(hó)nap

Hozzászólások (0)

Régen a csecsemőknek még csípőficam elleni merev, combszéttartó nadrágot kellett a viselni. Aztán az egyik ortopéd orvos megmutatta, hogyan kell köröző, kicsit széttartó mozdulatokkal gyakorta tornáztatva a combnyakat a helyére, a medenceizületbe szoktatni. Ezt a kis tornát gyakoroltam állandóan Lilikével születése óta (Andi szerint szadista vagyok) – de meglett az eredménye, mert a hathetes csipő-ortopédia és -UH is rendben volt, akárcsak a hasi-, és koponya UH.
Lilike szépen fejlődik, sokat sír, néha nem lehet tudni: éhes vagy a poci fáj. Közhely: az újszülött kisgyermek egy csoda. De a negyedik gyermekemnél is meg kell állapítanom – ez így igaz! Ahogy néz, tágrameredt, mindenre rácsodálkozó kék szemeivel a felfedezendő új világban, az minden képzeletet felülmúl.
Ahogy mosolyog ránk, gügyög, ahogy több kilométert lefut állandó kalimpálásával, és egy aerobic edzésen is túltesz állandó karcsapásaival, – az varázslat! Ha nekem kellene ennyit mozognom, – nagyon elfáradnék. Pedig még csak 2 hónapos, fekvő csecsemő. Mi lesz itt később? Rohanhatok majd utána. (Nem baj, úgyis  le kéne adni jó néhány kilót.)
Természetesen Lilinél az én szúrós pofám nem nyerő, hiszen anyuci az Isten! Ha meglátja, le nem veszi tekintetét a kétlábon járó vacsoráról… Ha felveszi, Lili azonnal megérzi a tejszagot és szopni akar… Ezért aztán nehéz Andinak 1-2 órányinál nagyobb távolságra mennie a kis golyótól. A kis telhetetlen óránként szopna, egy órán keresztül, így szinte egymásba érnek a szoptatások.
Ezért aztán kénytelenek vagyunk most már néha egy kis pótlást is adni, hogy Andi kicsit pihenhessen. A legnagyobb távollét 3 óra volt, – Andi fodrászhoz ment, – de egész jól elvoltam a kicsivel: levegőztettem a teraszon, aztán automatára állítva (cumisüveg a kispárnán a hordozóban) benyomott egy kisüveg tápot, majd kisétáltunk anyuka elé a fodrászhoz…
Gyakran csuklik (már Andi hasában kezdte), – az elején próbáltunk neki pár csepp citromlevet vagy vizet adni, de mostanában már nem nagyon foglalkozunk ezzel, mert 5-10 perc után elmúlik, – vagy a szoptatástól vagy a sírástól…
A cumit kiköpi, az öklét mostanában találja meg, amit ha éhes, szopogat. Volt olyan ismerősünk, aki arra panaszkodott, hogy sír a fürdetésnél a baba, amit nem értek. Lilike nagyon élvezi az esti hét órás fürdetést, ami az én dolgom, – legyen valami önálló feladata is az apukának.
Úgy érzem mintha a magzatvizet idézné vissza neki a rugalmas közeg. Először csak beleültetem a jó meleg vízbe, aztán az egész testét belemerítem. Nagyon élvezi már most is a pancsolást, a lényeg, hogy biztonságosan fogja az ember. Egy kicsit hagyom lubickolni, aztán megmosdatom fürdőkrémmel főleg a hajlatoknál. A születési haja lassan kezd kihullani, már csak hátul van, amitől egy kicsit kopaszka lett, de már nő az új haja.
Lassan szoktatjuk éjjelre a gyerekszobában a saját ágyába, ahol már 6-7 órát alszik éjszaka. Este 8-9 körül szopik utoljára és 3-4 órakor sír fel az újabb hamiért. Aztán ismét visszaalszik, de reggel 8 körül már nagyon unja a sötétet. Érdekes módon jelzi, hogy fel kéne kelni: nem sír, hanem nyög. De olyanokat, hogy egy szülésznő is elcsodálkozna. S mindezt akár egy órán keresztül, mindaddig, míg nem teszünk valamit…
Lilike születésére ültettem egy fát, és kíváncsian várjuk hogyan fejlődnek majd kettesben.
Körtefát akartam, de – mivel a szomszéd állandóan odaadja szinte az egész körtetermését, mert nem szereti, – inkább egy sárgabarackfát vettem, a régi két éve úgyis kiszáradt.
Kéz-, és lábnyomatot is vettünk: fürdés előtt bekentük a kis kezét és lábát kék vízfestékkel és rányomtuk egy papírlapra. A festéket aztán meg alig bírtuk lemosni róla… Andi még gipszbe is szeretné…
Szóval zajlik az élet, most már jönnek a látogatók, – 2 hónapos korban már itt az ideje, – így a hétvégén egész búcsújárás volt…


Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!