„Manóka!” – Ezt halljuk szinte minden kisbabánál. Ezért aztán már régen elhatároztuk Andival, hogy Téged bárhogy, de így nem becézünk.Attól függően, hogy milyen hangulatban vagyunk, vagy éppen, hogyan viselkedsz, mi a baj – BébiBogyó, NyuliBuli, HisztiGizi, ArénaAndi, NyuszóMuszó, MikkaMakka, Liliputi Lilinek hívunk. Remélem majd nem haragszol meg érte…
Persze tudom, hogy ezek a nevek aztán majd kikopnak, és újak jönnek. Múltkor a Babavilág tv-műsorban láttam egy mindössze négy hónapos óriáscsecsemőt, – aki kilenc kiló volt, és 9 hónapos gyerekre való ruhákat viselt, azóta néha előfordul, hogy Bubunak is szólítlak…
Édes kislányom növekszel rendesen, – most három hónaposan már hat és fél kiló vagy – az esti fürdetésnél olyan vagy mint egy kis sumó birkózó: kis hurkák vannak a combodon, és alig tudom megmosni a nyakad. Persze tudom, ha majd elkezdesz kúszni, mászni, mindez megváltozik, de most furcsa, hogy a kis háromkilós bébi mekkora lett. Anyukád néha azt szeretné, ha maradnál ilyen kis bébinek.
Sokszor nem elég neked a cici, néha tápszert is kapsz. Annyira nem félünk a
tápszertől, mint amennyire mondják, mert egyrészt naponta csak egyszer-kétszer kapsz, másrészt legidősebb bátyád – 30 éve – két hónapos korától szinte tápszeren (ami akkor gyakorlatilag majdnem tiszta tejpor volt), meg feles tehéntejen nőtt fel, oszt most mégis két méteres, vékony langaléta. Lilikém van már egy tejtestvéred is, mert az egyik szomszéd kismamától – akinek szintén három hónapos kisfia van – naponta kapunk kiegészítésnek anyatejet. Mintha csak első gyermekem lennél, szenzációsan érdekes megfigyelnem, ahogy változol, fejlődsz: tágrameredt szemekkel
mindent megnézel, negyedóráig bámulod a polcon a tárgyakat, gügyörészel, aranyosan mosolyogsz, s szinte fel akarsz kelni időnként az új pihenőszékedből, no meg amit fürdéskor művelsz. Alig férsz már el a kiskádban, sokszor majdnem kirúgod az oldalát, – ezért tervezzük már az együttfürdést a nagykádban. Az lesz majd az igazi…
Az utóbbi időben nagyon érzékeny lettél: múltkor csak figyelgettem, ahogy pancsizol, és egy hirtelen kézmozdulatomtól úgy sírva fakadtál, alig bírtalak megvigasztalni. Készülünk már a babaúszásra is, elkezdtük a gyakorlást, a búvárreflex megfigyelését, mely szerint ha a bébinek víz éri az arcát, automatikusan bezárja a száját. Ezért aztán néha csorgatok egy kis vizet az arcodra, amitől kicsit megijedsz, de a búvárreflex működik. – Anyu azt mondja, ne szadizzalak, mert ha nagy leszel megboxolsz…
Szeretsz meztelenkedni is, élvezed, mikor tisztába tevéskor egy kicsit szabadon van a popsid. Múltkor ilyenkor föléd hajolva, éppen puszilgattalak, mikor egyszer csak valami meleget éreztem a mellemen – felszenteltél Te is egy kis rózsavízzel, akárcsak annak idején a bátyáid. De a srácok felálló fütyivel többnyire saját magukat pisilték le először, aztán engem.
Tulajdonképpen jó kislány vagy, csak érteni kell hozzád. Este 10 körül alszol el, és egy szoptatással reggel nyolcig, kilencig alszol. Anyu az ágyban, félig álomban hajnali 4-5 körül cicire vesz. Egyedül, játékokkal legfeljebb negyedóráig vagy el, utána foglalkozni kell veled.
Remélem nem kapok ki majd tőled, mert beraktalak a mosdóba… Előtte jól kibéleltem törülközővel, mert annyira szeretsz nézelődni a fürdőszobapolcokon, hogy már nem bírtalak tartani…
Babakocsiban sétálni csak úgy szeretsz, ha van valami fölötted, ami szórakoztat. Például imádod a faleveleket: órákig elnézegeted ahogy mozgatja őket fejed felett a szél. Ezért csak fás részen lehet veled sétálni… Ha nincs fa, sírás van. Ezért rohanok a babakocsival egyik fától a másikig… Múltkor Anyu a kertben a rezgő nyárfa lombja alatt hagyott a babakocsiban, ahol tágra meredt szemekkel, szájtátva, mozgó leveleket nézegettél, miközben melletted kertészkedett. Egyszer csak kétségbeesett sírásra rohant oda a babakocsidhoz – kiderült, egy falevél esett a takaródra… Szóval felfedezed lassan ezt a félelmetes világot…
Nagymama már elkészítette a karácsonyi forgójátékodat
Barátok közt…
Anyuval egymáshoz öltöztetek
Nyuszó Muszó
Már tévét is nézel időnként
Szia Kispapa! Örültem a beszámolónak, Lilike nagyon rákapcsolt a növésre! Ugye, képeket is raksz majd fel??? Jah, a Manó(ka)zástól én is teljesen kivagyok. De a HisztiGizi tetszik… 🙂
Jol esett olvasni Lilike fejlodeserol, es latszik, hogy milyen nagy szeretetben neveliket. Tenyleg nagy baba, nagyon edes. Gondolom most o a csalad szeme fenye….
Gratulalok hozza, legyen meg sok sok orometek benne,