Szegénykém, néhány napja belázasodtál. Először azt gondoltuk csak a szokásos fogzás miatti hőemelkedés, na de 38,5? És állandó hasmenés. Adtunk láz-, és fájdalomcsillapítót, aztán levittünk az orvoshoz.
– Valami vírus – volt a sztereotíp diagnózis, és maradt a nurofen. Szörnyű, mikor egy ilyen kis gyerek lázas beteg. Már öt napja minden délután és este belázasodsz.
+++ÍÍÍÍYYYQQWWEQWW – Na, ezt most Te írtad. A kertben laptopozok, idejöttél, félretoltad a kezem, és elkezdted nyomkodni a billentyűket. Ez jött ki belőle.
A kertben nálad most legnagyobb sikere a repülőknek van: mi még meg sem halljuk, de Te már kezdesz berregni, majd az égre mutatsz, – és tényleg nemsokára jön egy repülő…
Már 4-5 lépést is megteszel, – amit tapssal jutalmazunk, de igazából még mindig mászni szeretsz jobban. Frászt kapok, mert mindenre felmászol már: kanapéra, székre, asztalra, sőt fel is állsz rajtuk, életveszélyes mutatványokat bemutatva. Eddig nem féltettelek, hiszen csak néhány centire voltál a földtől, onnan nem lehet nagyot esni, – de most már a székekről, a kerti kisasztalról igen. Volt már egy-két nagy bukás székekről, szerencsére nem ütötted meg magad nagyon. Kénytelen vagyok az összes széket felborogatni, hogy ne tudj felmászni rá. Így aztán háborús övezet a nappali… na de ez is elmúlik egyszer…
A hintát és a csúszdát imádod. Ha el akarunk menni egy játszótér mellett, máris megszólalsz. – Hííííííntaaaaaaa!
Q3ííííííí – na megint beleírtál. Állandóan jössz, és balhézol, ha nem engedem, hogy nyomogasd a billentyűket. Ha telefonálunk, nagyon féltékeny vagy, akárcsak a számítógépezésnél. Az asztali telefont már nagy rutinnal felemeled és bekapcsolod a kihangosítót.
Egy pár napra a Balatonra is lementünk
Az éjszakáink változatlanul elég bonyolultak. Eszméletlen cicifüggő vagy. (A cicit is úgy hívod, hogy „cica”). Gyakran már fektetés után egy órával felsírsz, amikor még anyu simogatással vissza tud altatni, de éjfél körül, mikor másodszor is felsírsz, – és kétségbeesetten, de puszilnivalóan aranyosan álldogálsz a kiságyban, – már be kell, hogy vigyelek hozzánk, ahol anyu megszoptat. Na, abban a pillanatban megszűnik a zokogás. Aztán már csak egy virslinyi helyem marad, mert az ágy nagyobbik fele a tiéd. Éjszaka jössz-mész, forgolódsz az ágyban, keresztben vagy fejjel lefelé, s mikor felsírsz, csak cicivel lehet megnyugtatni.
De most új koncepciót vezettünk be. Sok emberrel beszéltünk, mi ebben a vészhelyzetben a megoldás. Nagyokosok azt mondták: csak három napot kell átvészelni nemátvivéssel, és simogatással, és megoldódik minden…. Na, ezt csináljuk két hete, és még mindig úgy üvöltesz, – olyan trillákkal – hogy beszakad a dobhártyám. Másvalaki őszintébb volt – azt mondta több mint két hétig is eltart, és ők nem mentek be a babaszobába, – mert akkor azt szokja meg – hanem megvárták míg gyermekük álomba sírja magát…
Valóban, – akkor is majdnem ugyanúgy sírsz, mikor ott vagyok melletted, mint ha nem megyünk be, – gondoltam kipróbáljuk… Valóban rövidebb-hosszabb idő után visszaalszol magadtól, csak azt a negyedóra üvöltést kell kibírni… (hogy ezt hogy bírja a felső lakó… még nem mertem megkérdezni). Már az első tíz ilyen kemény éjszakán is túl vagyunk, de még mindig jól bírod…
Két hét – betegség miatti – kihagyás után ismét voltunk úszni, de ismét nagyon élvezted, lubickoltál a vízben, és az összes merülési gyakorlatot hősiesen abszolváltad. (Igaz, az egyik úszás után az oktatónéni megkérdezte tőlem: – “Maga katonatiszt? Mert olyan vezényszavakat használ…” – Pedig én csak azt mondom: -“Figyelem, merülés!”)
Most meg kiütések jelentek meg az arcodon, kezeden, – mindenki találgatja, mi lehet: szúnyogcsípés vagy allergia? De kiderült, az előbbi. Sehol nincs szúnyog a lakásban, – csak a gyerekszobában! Anyu minden este lecsap vagy kettőt, másnapra megint ott van kettő…és véresek a vámpírok! Nem mertünk elektromos szúnyogriasztót venni, mert abban is van vegyszer, de most már muszáj volt az előszobában bedugni egyet, – ettől meg anyu lett allergiás…
A nagyszülők minden betegsége elmúlik, ha veled vannak
Minden nap kék zöld foltokkal vagy tele, – mert a magas helyekről időnként leesel, de már azonnal mászol is vissza, mert eszméletlen bátor és vakmerő vagy!
Tegnap megdöbbenve érkeztem haza: egy hatalmas karcolás volt az arcodon, – a macska karmolt meg, – mert állandóan téped a szőrét…
Nem sokkal később ismét összeakasztottad a bajszod egy cicával: a nagyinál Szentendrén bemásztál a macska után az asztal alá, aki nemtetszését két karmolással fejezte ki. De ez egyáltalán nem ijesztett meg, – továbbra is rendszeresen úgy kellett kihúzni az asztal alól…
A legújabb játékodban Te vagy a kulcsár! Ha sikerül megszerezned egy kulcscsomót, végigjárod a lakást, és kitartóan belepróbálod mindegyik ajtózárba…
Ahogy egyre jobban megy a tipegés, tágítod a világot magad körül: először csak a kutyák kiskapujáig mentél ki, – ott pillanatok alatt rájöttél, hogyan kell a riglit kinyitni, – aztán már a nagykapuig kellett kimenni, majd egészen a zsákutca végéig. Ma pedig egészen az ötszáz méterre lévő játszótérig kellett tipegnünk, miközben a nálad lévő kulcscsomót belepróbáltad az összes szomszéd kapujába. A séta azért egy kissé kimeríthetett, mert egyszer csak azt vettük észre, hogy a játszótéri hintában, előrehajolva, túl sokáig nézed a földet…egy perc alatt elaludtál…
Torták még mindig vannak
Kipróbáltál egy autót is
Augusztus 20-án pedig kint jártunk a Parlamentnél
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: