20. hónap

Lilikém már nagyon szépen beszélsz, minden szót, gyakran mondatot utánzol, de vannak saját szavaid is: pl. „távitó” (távirányító)

Kora reggel az ágyban néhány pofonnal ébresztesz, aztán mikor mondom, hogy –„Nem szabad!”, elkezded, hogy –„Simi”, és megsimogatsz, sőt néha azt is, hogy –„Bocsácsá”, ami nálad a bocsánatot jelenti. Majd megfogod a kezem, kirángatsz az ágyból, a nappali felé húzol, miközben azt mondod. –„Gyere!” Aztán kényelmesen elterülsz a tv-fotelba, megfogod a távirányítót, és kiadod az ukászt: -„Mese!” Ezt követően -”Kakaó” és „Szalá” (szalámi) szavakkal jelzed mit szeretnél.

Húsvéti sütikészítés anyuval

A játszóházon, a táncikaórán és a kerekítőn kívül járunk már néha bölcsibe is, fél napos szoktatásra, úgyhogy már azt is tudod, hogy –„Bölcsi”.

Hallomásból önállóan elkezdtél énekelni olyan dalokat, melyeket pedig nem is olyan gyakran énekeltünk: „Boci, boci tarka”, – „Süss fel nap”, – „Hinta palinta”

Fürdéskor egy sokszínű szivaccsal szoktunk játszani, ezért már nem is lepődtem meg mikor az utcán elmentünk egy kocsi mellett, és Te rávágtad, hogy: „Piros!”. De először a tv-távirányító bekapcsolójára mondtad, hogy „zöld”. Gyakran szoktunk diót törni közösen a kertben, és a rossz diónál már mondod, hogy „fekete”. De biztosan felismered már a fehér, kék, sárga, és lila színeket is.

Sőt, elszámolsz tízig is! Néha ugyan kihagyod az ötöt, hatot, de olyan tárgyaknál amiből több van, magadtól elkezded számolni: egy, kettő, három, négy…

Húsvéti tojáskereső partyn

Ha Győző bácsit említjük, mindig hozzáteszed, hogy „-Spricc”, – mert húsvétkor meglocsolt, – úgyhogy el is neveztük „Spricc bácsinak…

Egész kis történeteket mesélsz el tőmondatokban, – ahányszor beülünk az autóba, az első ülésre mutatva azt mondod: „-Klári”, – mert nagynénéd ott szokott néha ülni.

Már megtanultad azt is, ha akarsz valamit, azt mondod: -„Kérem”, sőt utána azt is hogy –„Köszönöm”.

                                        Megtanítottuk azt is, hogy ha elesel, önállóan felkelj, sőt, azt mondod: -„Nyuszi hopp”

Olyan szavakat már rendszeresen használsz, hogy: -„Szemüveg, gyógyszer, kiszállsz, mehetsz, cipelsz, úszik, bogár, inni, segítek”. Természetesen korodnak megfelelően 1.szám 3.személyben beszélsz magadról: -„Baba szeret Anyu”.

De teljesen elolvadunk, amikor átölelve bennünket azt mondod: -„Szeretlek!” Ezt először csak anyunak voltál hajlandó mondani, hiába kérdeztem, hogy engem is szeretsz e-, mindig azt válaszoltad: -„Nem!”. De most már nekem is mondod.

A –„Nem!” amúgy természetesen a leggyakoribb szavad, – kezdődik a dackorszak.

A tv-távirányítót, a kést odahozod nekem, azzal, hogy: -„Apué.” De használod az „Anyué” és a „Mamáé” szavakat is.