„- Itt állok Diósdon!” – kiáltod, miközben felállsz a hintaállvány kövére…
Egyszer ugyanis azt mondtad: „-Itt vagyok Szentendrén!” – a nagymama van Szentendrén, – mondtuk – mi itt Diósdon vagyunk, – lehet akkor éppen azon a kövön álltál, – mert mióta arra felállsz, mindig büszkén elkurjantod magad: „-Itt állok Diósdon!”
Már nem az új szavaidat kell gyűjteni, hanem az aranyköpéseidet. Elolvadunk mindketten mikor hozzánk bújsz, és azt búgod: „-Én is szeretlek!” Lehet, hogy egyszerre csak egyikünket tudod „szeretni”? – Mikor anyunak mondtad, megkérdeztem, hogy – „engem is szeretsz?” – de az volt a határozott válasz, hogy „Nem!” (Máskor persze nekem is mondod.)
Nem lesz maneken belőled: öltözködni utálsz, ha már hátat fordítunk, veszel le magadról mindent: cipőt, zoknit, ruhát… legjobb meztelenkedni… érthető, – ebben a júniusi kánikulában…
A cicákat nyakuknál fogva húzod, – így, ha már meglátnak menekülnek… a kutyákat pedig meglovagolod… de azok elég jól bírják…
Mikor legutóbb guggolva erőlködtél, megkérdeztük: – Kaki van? – „Kaki nincs, fosi van!” A szobatisztasággal egyébként egész jól haladunk: már szólsz, és ráülsz a bilire! De múltkor este biztos nagyon kényelmes volt a hintaágy, mert odaengedted a rózsavizet… Rendszeresen jelzed, ha bilizni akarsz. – Azért szerintem ez 22 hónapos korban szép eredmény…
A bölcsiben jó és rossz dolgokat egyaránt tanulsz, – ebéd után azt mondod: „Egészségedre!”, vagy „Köszönöm szépen, nem kérek többet!”, „Pakolás!”. Biztos azt is ott hallottad, mikor múltkor nekünk felkiáltottál: „Sziasztok gyerekek!” De igyekeztünk meg se hallani, mikor azt mondtad: „Hagyjál békén!” – biztos valamelyik nagyobb gyerektől hallottad. Akkor is ledöbbentem mikor azt mondtad valamire, hogy: „Enyém!” – Hiszen tudjuk: „Enyém, Tiéd, Övé – mennyi bajt szüle, mióta a Mienk – nevezett elüle…” Azóta próbáljuk a közösségi szellemet erősíteni, és amire csak lehet elmondjuk, hogy ez közös, a miénk!
A ragozást is már egész jól használod: „Anyutól kérek vizet”, „Kérem az uborkám”…és az időrenddel is kezdesz tisztában lenni: „Egyet alszunk, és holnap megyünk a Mamához!”
Mindig elröhögöm magam mikor valamitől eltiltlak, pl. – „a falra nem szabad firkálni!” – Te azonnal kompenzálod, és szaladsz az asztalhoz: „Papírra szabad!”, vagy húzod a macska farkát. Nem szabad! – mondom, Te meg hirtelen: „Simizni szabad!” – de addigra már a macska menekül…
Fathers and daughters…
Matyi fiam Nóri unokámmal, én Lili kislányommal… a nagynéni hat évvel fiatalabb…
Zenére kell tanítani, mert nagyon jó a hallásod… még észre sem vesszük, de Te már jelzed: „Repülő!” Mikor a szomszéd elviharzik a Harley Davidsonján, menekülsz hozzánk: „Hangos!” De a fűnyírót sem kedveled, és múltkor alig bírtam kifúrni néhány lyukat egy lécen…
A budakeszi vadasparkban piknikeltünk, mikor te bátran odamentél egy társaság asztalához némi friss elemózsia reményében… mikor pár perc múlva odamentem, már egy csokis keksz volt a kezedben, és az asztalnál ülő hölgy a következőkkel fogadott: – A kicsi rámutatott a dobozra, – sört kért, de inkább kekszet adtam neki, nem baj?
Egész dalokat, mondókákat mondasz már szépen, önállóan. Lehet, sokat zajonganak a szomszédban, mert a legújabb kedvenced:
Pista bácsi fűrészel,
dolgozik a fűrésszel,
húzza, vonja,
összedarabolja.”
A Mókuska dalt pedig kicsit átköltötted: „…Huncut a Lilike, újra fára megy…”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: