<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Egy nagypapakorú kispapa naplója</provider_name><provider_url>https://kispapa59.cafeblog.hu</provider_url><author_name>kispapa51</author_name><author_url>https://kispapa59.cafeblog.hu/author/kispapa51/</author_url><title>Végre otthon…</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 16px;&quot;&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;center&gt;&lt;img src=&quot;https://kispapa59.cafeblog.hu/files/40.mandzsetta.JPG&quot; class=&quot;blogkep&quot; align=&quot;center&quot;&gt;&lt;/center&gt;&lt;p style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-family: Arial; font-size: 16px;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-family: Arial; font-size: 16px;&quot;&gt;Tegnap még aggódtunk, mert Lili egy picit sárga volt, - szerencsére&nbsp; határértéken belül, - így reggel Andi örömmel telefonált, hogy hazaengedik őket. Csupán egy apróság volt még hátra: kislányomnak „felvágták a nyelvét”. Szóval cserfes lány lesz – mondhatná bárki, és lehet, hogy&nbsp; így&nbsp; is lesz. De most éppen azt a kis problémát szüntették meg, (melyet az édesanyjától örökölt), amit az egyik orvos hálistennek a kórházban észrevett,&nbsp; – hogy a nyelvgyök le volt nőve.&nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-family: Arial; font-size: 16px;&quot;&gt;  &lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-family: Arial; font-size: 16px;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;Reggel még elrohantam Andinak születési gyűrűt, meg egy kis lufit venni: kislányunk született!&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;center&gt;&lt;img src=&quot;https://kispapa59.cafeblog.hu/files/40.Oegyban600.jpg&quot; class=&quot;blogkep&quot; align=&quot;center&quot;&gt;&lt;/center&gt;&lt;span style=&quot;font-family: Arial; font-size: 16px;&quot;&gt;  &lt;/span&gt;&lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-family: Arial; font-size: 16px;&quot;&gt;Kipróbáltuk a hordozókát, és délben már itthon is voltunk. Elkezdtem suttogni, mintha nagy zaj lenne, míg Andi rám nem szólt, hogy felesleges, mert a kórházban jóval nagyobb ricsaj volt. Megvolt a tisztába tevés, és az első fürdetés is. Lili olyan picinek tűnik, hogy szinte elfér a tenyeremben:&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;center&gt;&lt;img src=&quot;https://kispapa59.cafeblog.hu/files/40.marcipanbaba.jpg&quot; class=&quot;blogkep&quot; align=&quot;center&quot;&gt;&lt;/center&gt;&lt;span style=&quot;font-family: Arial; font-size: 16px;&quot;&gt;  &lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 16px; font-family: Arial;&quot;&gt;Andinak egyenlőre itt fáj, ott fáj, - de azért látszik rajta az édes otthon boldogsága…&lt;/span&gt;&lt;center&gt;&lt;img src=&quot;https://kispapa59.cafeblog.hu/files/40.aLotthon.jpg&quot; class=&quot;blogkep&quot; align=&quot;center&quot;&gt;&lt;/center&gt;&lt;p&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>