Tegnap még aggódtunk, mert Lili egy picit sárga volt, – szerencsére határértéken belül, – így reggel Andi örömmel telefonált, hogy hazaengedik őket. Csupán egy apróság volt még hátra: kislányomnak „felvágták a nyelvét”. Szóval cserfes lány lesz – mondhatná bárki, és lehet, hogy így is lesz. De most éppen azt a kis problémát szüntették meg, (melyet az édesanyjától örökölt), amit az egyik orvos hálistennek a kórházban észrevett, – hogy a nyelvgyök le volt nőve.
Reggel még elrohantam Andinak születési gyűrűt, meg egy kis lufit venni: kislányunk született!
Kipróbáltuk a hordozókát, és délben már itthon is voltunk. Elkezdtem suttogni, mintha nagy zaj lenne, míg Andi rám nem szólt, hogy felesleges, mert a kórházban jóval nagyobb ricsaj volt. Megvolt a tisztába tevés, és az első fürdetés is. Lili olyan picinek tűnik, hogy szinte elfér a tenyeremben: