Hát ez már nagy idő! Fél éves lettél pici baba. Éppen
tegnap mértünk meg: 9 kiló, 74 centi. Nem semmi. Anyuval mindketten kezdjük az
isiász, a lumbágó és a hexencsúz különböző szimptómáit mutatni. Nem könnyű
lassan a gyerekágyból kiemelni, és – amit nagyon szeretsz – cipelni körben, a
nappaliban.
Amúgy már egész szépen átalszod az éjszakákat: fürdés után
este kilenckor már durmolsz, egészen reggel 6-ig, amikor anyu megszoptat
mellettünk az ágyban, majd visszavisz az ágyikódba és még általában alszol majdnem
nyolcig. Kivéve mikor nem. A reggeli
kurjongatásokra és csatakiáltásokra többnyire én kelek fel – és, hogy
anyu egy kicsit tudjon még pihenni – tisztába teszlek és odaültetlek a
teraszajtóhoz, hogy megnézd a reggeli cicavizíót: ugyanis Lizi és Gizi macska
műsorozik ilyenkor a teraszon, amit rendkívüli figyelemmel tanulmányozol jó fél
órán át az üvegajtó mögül. Lizi annyira be akar jönni, hogy felágaskodva
kaparja a teraszajtó üvegét, mosakodnak, nyújtózkodnak, aztán egy kicsit
összeverekednek. Te pedig páholyból nézed a reggeli műsort.
Most szereltem össze a járókát,
és megdöbbenve tapasztaltuk, hogy nincs lába, – fél méter mélyre kell benne
lehajolni. Persze ez nekem nem okozott problémát. Kivételes barkács-tudásomat
kihasználva, megemeltem a fekvőmagasságot, hogy be tudjunk hajolni. Ráadásul
úgy oldottam meg, hogy ha már felállsz a járókában, akkor a mostani magasító
oszlopok lemennek lábaknak…
Így az etetőszékkel, járókával,
babakocsival, pihenőszékkel együtt már kis bölcsit rendeztünk be, és lépni sem
lehet a nappaliban, de így szép az élet… Mindjárt jön a jó idő, megyünk a
teraszra, és reméljük minél hamarabb áthelyezzük a bölcsit a kertbe. Tegnap már
+13fok volt, anyuval egész nap kint voltál a teraszon, sőt ott is szoptatott
meg. (De azért tudjuk Tél tábornok még nem vonult ki csapataival.)
Az anyatejes szopi mellett már
rátértünk másra is: az elején az almát nem komáltad, amit hangos cirkusz,
köpdösés jelzett. Aztán kevertük egy kis őszibarackkal, és így már mindjárt
jobban tetszett. Most meg már sütőtök, répa, körte, néha reszelt keksszel is
szerepel az étlapon, melyeket egyre nagyobb kedvel majszolsz, nyitogatod csókos
szádat, követelve a következő kanál hamit.
Már többször voltunk babaúszáson
is, melyet én is nagyon élvezek, ahogy majd egy órán át úszkálunk együtt a 34
fokos medencében. Az elején csak arclocsolás volt, de másodszorra már valódi
merülés következett. Magam előtt húztalak át a víz alatt – a búvárreflex még
működik, ilyenkor becsukod a szád – majd vizes szemmel ijedten pislogva, csodálkozol
rá a világra: – Mi történt? Hol vagyok?
Lilikém manöken nem lesz belőled,
az már biztos! Úgy utálod az öltözést, hogy még ha jókedvűen kezdjük is, mindig
sírás lesz belőle. És nem csak az öltözésnél, a vetkőzésnél is. Ki látott már
ilyet. Furcsa, hogy allergiás vagy arra is, ha megfogja az ember a kezedet.
Mintha azt mondanád:
– Az én kezemet ne fogdossa
senki! Majd megfogom én azt és akit én akarok.
Elérkeztünk a berregős-köpködős
korszakba. Lehet, hogy tőlem tanultad a berregést, – amikor a repülő kanál
beszáll a szádba, vagy szlalomozunk a medencében – de logopédus húgom szerint
is ha így folytatod, nagyon jók lesznek az R hangjaid. Gyakoroljuk a
magánhangzókat is: Papapapapapa, Mamamamama, Bababababa, Bibibibi, Böböbö.
Persze továbbra is megvan még a sárkányos mély hang, ha igazán jó kedved van,
máskor meg úgy kiereszted kislányos rikoltásod, hogy még a szomszédban is
hallják.
Múltkor nagyon meglepődtem, mikor
megsimogattam az arcod, bekaptad a kisújjam és megharaptad…Ekkor döbbentem rá,
hogy már kibújt két kis éles fogad alul. Gyorsan beszereztünk egy
borostyánnyakláncot, mely állítólag megkönnyíti a fogzást…