Egy gyorsétteremben kis üveg bébipapit nyámogsz egykedvűen, mikor váratlanul felcsillan a szemed, kikapod anyu kezéből a rántott húst, – amit éppen eszik – és nagy élvezettel elkezded rágcsálni… Amikor el akarom venni tőled, akkora balhét csapsz, hogy kénytelen vagyok visszavonulót fújni… Végül úgy távozunk, hogy elégedetten szopogatod a rántott hús darabot…
Anyu alig várta már, mikor kezdesz el kúszni, mászni – én örültem még a nyugalomnak, mert láttam előre a jövőt: már villámgyorsan skerázol a nappaliban, felfedezed a lakás minden zugát, bekukkantasz a zuhanyozóba, a wc-csészébe, kirámolod a fedőket a konyhaszekrény fiókjából, ahova időnként becsíped az ujjad. Még szerencse hogy nem lakik alattunk senki, mert fülsiketítő zajjal csapkodod a fedőket a földhöz. Rögtön megtaláltad a legveszélyesebb helyeket is: a konnektorokat, a hosszabbítót meg a könnyen feldönthető ventilátort, a virág-, és vasalóállványt.
Legutóbb mikor hazaértem, már az előszoba-ajtóban fogadtál kurjongatva. Minden nap egy újabb meglepetés: villámgyorsan megtanultad, hogy kell kinyitni a teraszra nyíló mágnes-záras szúnyoghálós ajtót is, – sőt az elébe felállított akadályokon, a nagy játékdobozon és kosáron is könnyedén átvágod magad, – és máris kint vagy a teraszon, ahol villámgyors mászással a szélső virágcserepeknél teremsz, és mielőtt odaérnék, már meg is kóstoltad a virágföldet. Fekete a kezed, a ruhád, a szád…
Elhozlak onnan, és ismét csak egy pillanatra fordulok el, amikor hallom, hogy élvezettel ropogtatsz valamit… – Biztos találtál egy csipszet valahol a földön – gondolom, de amit kiveszek a kezedből, minden képzeletet felülmúl: egy kis csigát kezdtél el jóízűen ropogtatni… Mi jöhet még?
Gyors menetben kúszol a fűben a kerti tó irányába, de közben elkapod Larry kutya szőrét, aki békésen tűri, hogy megtéped. Fölszedegeted és megszopogatod az éretlen cseresznyéket, finoman tanulmányozod a fűszálakat, de szerencsére mielőtt odaérnél egy hatalmas, gusztustalan hernyóhoz, – mely olyan látványos hernyómozgással halad, hogy még Lizi cica figyelmét is felkeltette – még időben elkaplak… Szóval változatos az élet…
Egyre tágul a világ: a fűből gyorsan a terasz-lépcsőhöz skerázol, de szerencsére még nem tudsz felmászni rajta, ezért a ház melletti húsz méteres járdán mászol végig, és pár perc alatt a kertkapunál vagy…
Számomra nagy trauma az etetés: amikor a kiskanálból véletlenül lepottyan a kaja, azonnal szétkened, tiszta kulimász lesz a kezed, az etető-asztal, a ruhád. Megfogod a kajástálat és kölcsönösen rángatjuk, – ismét egy adag az asztalra. Nem nyitod ki a szád – mellé megy, próbálom letörölni, de megelőzöl. Az előke semmit nem ér: minden pont mellé megy, vagy mögé, a nyakadba. Miközben tele a szád, váratlanul elkezdesz prüszkölni, bugyborékolni – miért most gyakorlod az „r” hangot? Engem is beterítesz a főzivel. – Kéne venni az etetésekhez egy esőköpenyt. Mindkettőnknek! A kajálás után úgy nézünk ki mint a paradicsomháború győztesei… Anyu meg csak az ölébe vesz, és előke nélkül, pikk pakk pár perc alatt már meg is etetett…
Pedig most olvastam hogy az evés megtanulásához elengedhetetlen a kanállal hadonászás és a maszatolás. Minden kaját amit mi eszünk neked is meg kell kóstolnod, reggel a vajas kenyeret, délben a levest, anyu ebédjét, a gyümölcsjoghurtot (pedig anyu csinál neked gyümölcsből is), a túró rudiról nem is beszélve.
Az alvás nehezen megy mostanában: csak cicin vagy hajlandó elaludni, aztán mikor anyu megpróbál letenni, már fenn is vagy…
Hálistennek még mindig naponta négyszer-ötször szopizol! Mikor reggelente cicizel az ágyban, közben képes vagy két kezeddel egész mást csinálni: az egyikkel fogdosod anyut, a másikkal közben – anélkül, hogy hátranéznél megkeresel, kapirgálod a hátamat, vagy megfogod az ujjamat kis kezeddel és nem ereszted el. Nagyon jó érzés, hogy azért rám is szükséged van… szinte minden reggel átélem ezt.
Már a nyolcadik fogad jön, amit valamennyien megszenvedünk: míg eddig nagyjából átaludtad az éjszakát, most volt olyan, hogy már este, a fürdés után, holtfáradtan, nem akartál elaludni. Ha végre elszunyókálsz, már éjfélkor felsírsz, és ismét csak a cici segít. Aztán három körül, reggel hatkor, majd nyolckor is felébredsz. Bevetettünk sok mindent: borostyán-nyakláncot, homeopátiás és egyéb fájdalom-csillapítókat, de lehet, hogy már kijött a kis fogacska, mert pár napja ismét jobban alszol.
Valahol meg tudlak érteni: amikor tizennyolc évesen jött a bölcsességfogam, emlékszem szenvedtem rendesen, – fogkefével véresre dörzsölve, hogy minél hamarabb kibújjon. Vettünk neked is egy kis fogkefét, amit a fürdőkádban lelkesen rágicsálsz…
Állandóan utánozol bennünket és már egész szép a repertoárod: „pá-pá”-t integetsz, tapsolsz, a zenére mozogsz, a neked dobott labdát visszagurítod, édesen kurjongatsz, halandzsázol, jó kis akaratos lettél, és tegnap felálltál magadtól a fürdőkádban!
Meglátogatott Sári nagynénéd is
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: