Tündérkém!
Mindent megértesz és már egészen jól mondogatod a szavakat utánunk:
Néni, bácsi, inni, ezt is, hova, apu, csücs, hapci, hoppá, tej, kakaó, papír, kés, villa, torta, béka…etc.
Persze, megvan a saját szókincsed is, amit, lehet csak mi értünk: Tety (keksz), Bruma(Maci), kika(csiga), bobo(bogyó), atya(add ide), hami(enni), bana(banán), kepke(lepke), haka(halacska), kana(kanál), tétya(tészta), bobóc(bohóc), epe(eper)…
A lottóreklám végén pedig már Te is felkiáltasz: – „Ennyi!”
Anyuval jártok táncolni is, mindig utánozol bennünket, nagyon kis házias vagy, ha valami kiszóródik, rögtön hozod a söprűt és a lapátot, és anyával együtt szépen mosogatsz, mert imádod a vízet.
Leesett az első hó – megvolt a szánkózás, és anyuval szép hóembert is építetettek. De sajnos pont ekkor voltál beteg, így aztán csak egyszer-kétszer voltunk kint… inkább az orrodat porszívóztuk…
Egyszer csak azt vettük észre, hogy furán csámpálsz… Lemértük, kiderült kisebb a cipőd belseje mint a lábad… a 22-es kiscsizmát kinőtted, vehettünk újat.
Mindenre felmászol, felállsz… még a bárszékre is… frászt kapunk…inkább kivittem a magas székeket a garázsba.
A cicákat ebben a nagy hidegben beengedtem, te meg kihasználod az alkalmat és nyúzod őket tovább, húzod a farkukat, vakarod a hátukat és emelgetve cipeled őket. Lizi ezt nehezen tűri, ezért tele vagy karmolással.
