Egy nagypapakorú kispapa naplója

A legutóbbi hónap a fogzás jegyében telt. Már a kisörlő fogacskáid jönnek, és ez most az eddigieknél is sokkal jobban megvisel. Ráadásul idegességedben megharaptad anyu egyik mellét, – kisebesedett, és a másik is nagyon fáj neki, így alig tud szoptatni. A cumit kiköpöd, az ujjadat nem szopod (ilyen gyermekem még nem volt), kizárólag a cicin bírsz elaludni. A fogacskák miatt hőemelkedésed is van, éjszaka gyakran felsírsz, felébredsz, de szoptatni sebes cicivel nem nagyon tud az anyu.

Így most úgy tűnik elérkezett a ciciről való leválasztás ideje. Ez viszont azt jelenti, hogy éjszakánként néha három órán keresztül nem bírunk elaltatni, semmilyen praktikával: simogatás, ölelés, ringatás,… semmi nem segít… csak sírsz… Van mikor sikerül letenni, aztán fél óra múlva kezdődik előröl. Reggelre készek vagyunk… Szerencsére anyunak gyógyul a melle…

Még mindig a mászást részesíted előnyben. (Nem baj, állítólag az alternatív kéz-és lábmozgást igénylő mászás a beszéd és gondolkodás fejlődésében nagy szerepet játszik.)

Villámgyorsan skerázol a macskák után, és speciális technikával megtanultál a lépcsőn lefelé is mászni. De nem úgy, ahogy tanítottalak, hátrafelé letéve a lábad – hanem fejjel előre, először a kezedet teszed le, és hason csúszva lemászol…Végül is, így is le lehet jutni…

Fürdéskor, mikor kipelenkázlak, már figyeled, mikor pisilsz, mintha irányítanád. Nagyon szereted locsolni a vizet egyik edényből a másikba, és a kádból kinyúlva, a fürdőszoba kövére…

A Cica, és a Baba mellett már újabb szavaid is vannak: Hinta, Mama, Hoppá, és saját nyelveden a Bilá virágot jelent (a magánhangzók stimmelnek).

Egy időben már különböző dolgokra tudod használni a két kezed: kapaszkodsz és játszol egy­szerre. Nagyon jó az utánzóképességed is, amit megmutatunk, elismétled. Szerintem már majdnem mindent megértesz és bizonyos dolgokban nagyon szófogadó vagy: ha fürdőkádban azt mondom – csüccs – azonnal leülsz, de mikor a virágföldet kaparod ki a cserépből, hiába mondom, hogy – nem szabad – csak csinálod ugyanúgy tovább. Mindenesetre tudod, mikor rosszalkodsz, mert akkor rám nézel, – szabad e? De tiltásom ellenére, azért nyugodtan csinálod tovább…

Kipróbáltad a játékbabkocsit is, milyen az ülés benne a babának

Már kapcsolatot teremtesz a tárgyak és tulaj­donságaik között. A cica megjelenésekor már mondod is kicsit selypítve, hogy – „Szisza” – sőt, ha a kutya ugat, akkor is…

Vendégségben Kassán Jackline kutyánál

A könyvekből egész nap mesélhetnénk, a képeket nagy érdeklődéssel nézegeted.

Nagy pontossággal eltalálod melyik az asztali telefon kihangosító-gombja, és hanyatt-homlok rohansz az íróasztalhoz, ha megszólal a skype hívóhangja, amivel anyu a mamát és engem szokott hívni. A kamu távirányító nem érdekel, csak a valódi…

Kajálással semmi gond, van étvágyad, uzsonnára akár két gyümölcsjoghurtot is bepuszilnál. Már több mint 10 kiló vagy és 83 canti! Etetéskor kedvenc játékod, hogy kiskanállal kiveszel a tálkából egy köles golyót és a kiskanálban egyensúlyozod. Aztán mindent ledobálsz a földre…

Születésnapi Garden Party

Egyik este meglepő dolog történt: szokásos módon elalvás után, már egy órával felsírtál, – de elhatároztuk, hogy most szigorúak leszünk, nem veszünk ki az ágyból, csak simogatás van. Pláne, hogy akkor is sírtál mikor karban voltál.

Anyu egy óra után kifakadt – Most Te jössz. Bementem hozzád, simogattalak, halkan énekeltem is egy kicsit valami nyugtató nótát, időnként lefektettelek, de mindig fölkeltél és álldogáltál a kiságyban – Honnan van ennyi energiád?

Mivel semmi sem használt, időnként kijöttem-visszamentem, ki bírja tovább. Éppen a nappaliban voltam, és már örülni kezdtem, mert mintha enyhült volna a sírás. – A következő pillanatban megjelentél a babaszoba ajtajában, hálózsákban, a földön mászva… Hogyan sikerült a gyerekágyból kimásznod, az rejtély… Lehet, hogy a babaágyban lévő szopipárnára állva? Vagy az ágy melletti ringató fotelba mászva? Soha nem tudjuk meg. Az biztos, hogy nem ütötted meg magad, mert nem hallottunk esést, és nem volt rajtad semmilyen sérülés. Mire nem képes egy kisgyerek, hogy ne kelljen aludnia és minél közelebb legyen az anyukájához… Mindenesetre még akkor éjjel átszereltem a kiságyat a legalsó fokozatra, nehogy éjszaka megjelenj a hálószobánkban…

Hoppá, véletlenül anyu gyerekkori képe került ide. Hasonlít?

1973

Lilikém vicces dolgokat művelsz: mutogatsz mindenre, a zoknit, nadrágot már megpróbálod magadtól a lábadra húzni, zenére azonnal táncolni kezdesz, ha tapsolnak a tv-ben, te is összeütögeted a kezed, és kikapcsolod a tépőzárat a szandálomon. Ami, hálás dolog, ha délután megjövök, de reggel menekülnöm kell, ha szandálban akarok menni. – Igazad van, hagyjam a dagadt munkát másra, téged vigyelek ki a homokrakásra…

Neked köszönhetem, hogy sokat levegőzhetek, mert délutánonként mindig kiülök a kertbe, Téged „legeltetni”… Játékaidat figyelve, az utóbbi időben elgondolkodtam: – Lehet, nem is Neked van szükséged rám, hanem fordítva…

Keleti kényelem

Az Oroszlán állítólag szeret szerepelni, a középpontban lenni…

Szülinapodra kaptál egy hintalovat… akarom mondani gumicsacsit

Mindjárt jönnek a szülinapi vendégek, és nincs egy rongyom amit felvegyek…

Na, végre itt vannak a vendégek… 

Petrának mindjárt adok is egy puszit…

Sári nagynéni is meglátogatott

Kaptam egy pár tortát is…

A baloldali banános gyümölcstortát apu készítette nekem

Megkóstoljuk Mama marcipánját

Kipróbáltam ezt a kis robogót a városligetben

és megsimogattam ezt a kis őzikét a Budakeszi Vadasparkban

Villámgyorsan megtanultad hogyan kell a teraszlépcsőn felmászni (miután a nagymami megmutatta), de a lemászás még nem megy (hiába mutattam meg). Onnan csak lebukfencezni tudsz. Ezt egyszer véletlenül videóra is vettem. Szerencsére nem nagyon ütötted meg magad.

A legújabb esemény a FELÁLLÁS:

Vendégségben voltunk, mikor a dohányzóasztalnál – a szokásos térdelő pozícióból – váratlanul felálltál. Egyszer előfordult már egy pillanatra a fürdőkádban, de ilyen technikásan, magabiztosan még nem. Most biztos az segített, hogy olyan alacsony volt a dohányzóasztal, melynek peremébe kényelmesen meg tudtál kapaszkodni, és felhúztad magad. Annyira megtetszett neked, hogy magasabbról szemlélheted a világot, hogy többször is megismételted, és azóta természetesen mindenre felkapaszkodsz. Rám is. Ha rövidnadrágban vagyok, belém marsz és húzod a szőrömet, majd sírdogálsz – ha már itt vagy – vegyelek fel.

A járókát szétszedtem, (szenya apuka) és korlátokat építettem belőle a teraszajtó-, a tv-állvány elé, és egyéb veszélyes helyekre. De gyakran lebontod őket…

Ahogy az várható volt, most az a probléma – felállásból hogyan térj vissza a stabil anyaföldhöz… de gyorsan megtanultad, hogy letottyansz a földre, vagy a kezeddel a föld felé orientálódsz. Már átkapaszkodsz egyik bútortól a másikig… ebből hamarosan totyogás lesz…

Vannak kedvenc helyeid: a konyhai szemetes, a fürdőszobai zuhanyozó-lefolyó – melyben könyékig nyúlkálsz – így csuromvíz lesz a ruhád (akárcsak a kerti tóban). Most fedeztél fel egy nagyszerű helyet: a WC-kagylót, ahol érdekes vízcsobogás van, és szépen nyomon lehet követni a lehúzott vizet, melyben jól lehet kotorászni. Így aztán kénytelenek vagyunk egyre több helyiséget kulcsra zárni…

Mostanában mindenkire azt mondod: „Baba”, az állatokra pedig, hogy „Cica”. Szoktuk mondani: – Igen, ugat a cica…

Vendégek jöttek

Mi is voltunk vendégségben Jóska nagybácsinál

Laci nagybácsival

Anyu kolléganőjével a Tékávézóban

Pancsizás és buborékolás a kertben

Szilvia nénivel

Nők

A csillebérci “Úttörővasúton” is utaztunk

Egy gyorsétteremben kis üveg bébipapit nyámogsz egykedvűen, mikor váratlanul felcsillan a szemed, kikapod anyu kezéből a rántott húst, – amit éppen eszik – és nagy élvezettel elkezded rágcsálni… Amikor el akarom venni tőled, akkora balhét csapsz, hogy kénytelen vagyok visszavonulót fújni… Végül úgy távozunk, hogy elégedetten szopogatod a rántott hús darabot…

Anyu alig várta már, mikor kezdesz el kúszni, mászni – én  örültem még a nyugalomnak, mert láttam előre a jövőt: már villámgyorsan skerázol a nappaliban, felfedezed a lakás minden zugát, bekukkantasz a zuhanyozóba, a wc-csészébe, kirámolod a fedőket a konyhaszekrény fiókjából, ahova időnként becsíped az ujjad. Még szerencse hogy nem lakik alattunk senki, mert fülsiketítő zajjal csapkodod a fedőket a földhöz. Rögtön megtaláltad a legveszélyesebb helyeket is: a konnektorokat, a hosszabbítót meg a könnyen feldönthető ventilátort, a virág-, és vasalóállványt.

Legutóbb mikor hazaértem, már az előszoba-ajtóban fogadtál kurjongatva. Minden nap egy újabb meglepetés: villámgyorsan megtanultad, hogy kell kinyitni a teraszra nyíló mágnes-záras szúnyoghálós ajtót is, – sőt az elébe felállított akadályokon, a nagy játékdobozon és kosáron is könnyedén átvágod magad, – és máris kint vagy a teraszon, ahol villámgyors mászással a szélső virágcserepeknél teremsz, és mielőtt odaérnék, már meg is kóstoltad a virágföldet. Fekete a kezed, a ruhád, a szád…

Elhozlak onnan, és ismét csak egy pillanatra fordulok el, amikor hallom, hogy élvezettel ropogtatsz valamit… – Biztos találtál  egy csipszet valahol a földön – gondolom, de amit kiveszek a kezedből, minden képzeletet felülmúl: egy kis csigát kezdtél el jóízűen ropogtatni… Mi jöhet még?

Gyors menetben kúszol a fűben a kerti tó irányába, de közben elkapod Larry kutya szőrét, aki békésen tűri, hogy megtéped. Fölszedegeted és megszopogatod az éretlen cseresznyéket, finoman tanulmányozod a fűszálakat, de szerencsére mielőtt odaérnél egy hatalmas, gusztustalan hernyóhoz, – mely olyan látványos hernyómozgással halad, hogy még Lizi cica figyelmét is felkeltette – még időben elkaplak… Szóval változatos az élet…

Egyre tágul a világ: a fűből gyorsan a terasz-lépcsőhöz skerázol, de szerencsére még nem tudsz felmászni rajta, ezért a ház melletti húsz méteres járdán mászol végig, és pár perc alatt a kertkapunál vagy…

Számomra nagy trauma az etetés: amikor a kiskanálból véletlenül lepottyan a kaja, azonnal szétkened, tiszta kulimász lesz a kezed, az etető-asztal, a ruhád. Megfogod a kajástálat és kölcsönösen rángatjuk, – ismét egy adag az asztalra. Nem nyitod ki a szád – mellé megy, próbálom letörölni, de megelőzöl. Az előke semmit nem ér: minden pont mellé megy, vagy mögé, a nyakadba. Miközben tele a szád, váratlanul elkezdesz prüszkölni, bugyborékolni – miért most gyakorlod az „r” hangot? Engem is beterítesz a főzivel. – Kéne venni az etetésekhez egy esőköpenyt. Mindkettőnknek! A kajálás után úgy nézünk ki mint a paradicsomháború győztesei… Anyu meg csak az ölébe vesz, és előke nélkül, pikk pakk pár perc alatt már meg is etetett…

Pedig most olvastam hogy az evés megtanulásához elengedhetetlen a kanállal hadonászás és a maszatolás. Minden kaját amit mi eszünk neked is meg kell kóstolnod, reggel a vajas kenyeret, délben a levest, anyu ebédjét, a gyümölcsjoghurtot (pedig anyu csinál neked gyümölcsből is), a túró rudiról nem is beszélve.

Az alvás nehezen megy mostanában: csak cicin vagy hajlandó elaludni, aztán mikor anyu megpróbál letenni, már fenn is vagy…

Hálistennek még mindig naponta négyszer-ötször szopizol! Mikor reggelente cicizel az ágyban, közben képes vagy két kezeddel egész mást csinálni: az egyikkel fogdosod anyut, a másikkal közben – anélkül, hogy hátranéznél megkeresel, kapirgálod a hátamat, vagy megfogod az ujjamat kis kezeddel és nem ereszted  el. Nagyon jó érzés, hogy azért rám is szükséged van… szinte minden reggel átélem ezt.

Már a nyolcadik fogad jön, amit valamennyien megszenvedünk: míg eddig nagyjából átaludtad az éjszakát, most volt olyan, hogy már este, a fürdés után, holtfáradtan, nem akartál elaludni. Ha végre elszunyókálsz, már éjfélkor felsírsz, és ismét csak a cici segít. Aztán három körül, reggel hatkor, majd nyolckor is felébredsz. Bevetettünk sok mindent: borostyán-nyakláncot, homeopátiás és egyéb fájdalom-csillapítókat, de lehet, hogy már kijött a kis fogacska, mert pár napja ismét jobban alszol.

Valahol meg tudlak érteni: amikor tizennyolc évesen jött a bölcsességfogam, emlékszem szenvedtem rendesen, – fogkefével véresre dörzsölve, hogy minél hamarabb kibújjon. Vettünk neked is egy kis fogkefét, amit a fürdőkádban lelkesen rágicsálsz…

Állandóan utánozol bennünket és már egész szép a repertoárod: „pá-pá”-t integetsz, tapsolsz, a zenére mozogsz, a neked dobott labdát visszagurítod, édesen kurjongatsz, halandzsázol, jó kis akaratos lettél, és tegnap felálltál magadtól a fürdőkádban!

Meglátogatott Sári nagynénéd is

Tegnap –  9. szülihónapod napján – mikor kissé későn
hazaértem, majd elolvadtam,  olyan
boldogan üdvözöltél! Mosolyogva, nagyokat kurjongattál, melyet én is hasonló
csatakiáltásokkal viszonoztam. Mivel anyukád aznap kissé hűvösen fogadott, így
különösen boldog voltam, hogy valaki ennyire örül érkezésemnek…

Gyorsan megtanultad, hogyan kell pá-pát integetni

A körtéri cukiban vettem Neked
egy kis, egyszemélyes tortát, – melyen alig fért el a kilenc gyertya – s melyet
most először Te is megkóstolhattál

I have the best mummi in the world

A túró rudit utóbbi időben úgyis
mindig kinézed a számból – így újabban mindig együtt fogyasztjuk el. Régebben
csak a papírját kaptad meg, de nyalogatásából rájöttél, milyen finom
csemegét rejtegetnek előled a szüleid. Most, ha már a pöttyös papírt meglátod,
élénk gesztikulációkkal és kurjongatásokkal jelzed az igazságtalanságot:

Mi
az, hogy ilyet csak ti esztek, kérek én is!

A gyümölcsjoghurtot pedig szemrehányóan kinézed anyu szájából…

De lassan így vagy szinte minden kajával: ha mi eszünk
valamit, abból neked is kell egy kis kóstoló.Aztán mikor rájössz, hogy a miénk
izletesebb, – már nem is akarod a bébipapit. Muszáj lesz azzal kezdeni…

Csodálatos, világító kék szemeidet apukádtól örökölted…

Üldögélve, órákig eljátszol a
nappali közepén összehordott napozó-szivacsokon, de speciális forgó-guruló
technikával mindent elérsz amit akarsz. Főleg a házimozi erősítőt és a
hangfal-zsínórokat… Néha nekiindulsz kúszni, de az egyik keresztben alád szorult
lábadtól még nem megy igazán. Arra még nem jöttél rá, hogy lehetne azon
átbucskázni.

Én nem sürgetem, hogy mindenhova eljuss a lakásban, és lerámold a
polcokat…

Az úszás már egészen jól megy,
bár merülések után még mindig prüszkölés van, de „edzés” után még jó darabig
lubickolsz egyedül, úszógumiban.

A fürdőkádban néha feltérdelsz
vagy rövid időre felállsz, ha el akarsz érni valamit, tegnap óta pedig akkora
pancsolást művelsz, hogy úszik a fürdőszoba, – kénytelenek vagyunk törülközővel
védekezni…

Közben jött a nyuszika is…

Ennek a szép kislánynak még Kanadából is a csodájára járnak…

Végre hosszú idő után unokám is eljött hozzánk és 9 hónapos nagynénjéhez… Kékszeműek ha összejönnek…

A fogkefét imádod, hosszú
percekig babrálsz a sörtékkel, (akárcsak a hajkefénél) és nagy érdeklődéssel
figyeled anyu mit csinál a hasonló kinézetű szerszámmal, majd hosszú ideig
rágcsálod, de biztosan azért, mert kibújt felül az  ötödik-hatodik fogacskád is… Így már kész életveszély, ha elkapod
az ujjamat…

és ha nem vigyázunk, ruhán keresztül is tudsz harapni…

Anyu rendelt Neked egy
szép fahintát, amit nagy kacagások közepette vettél birtokba, miközben a kutya szőrét tépted…

Nők…

és amikor hirtelenjében nem tudtalak hova tenni…

Lilikém!

Már forogsz rendesen, hasról hátra

meg vissza és körbe a
tengelyed körül.

Ha el akarsz valamit érni, addig nyújtózkodsz
pörögsz-forogsz, míg valahogy odajutsz. Előfordul, hogy körbe-körbe, vagy
hátrafelé kúszol, esetleg gurulva közelíted meg a kiszemelt pontot. Mászás még
nem megy, de már így is kezd veszélyben lenni a hi-fi torony, és sokszor az
asztal alól szedünk ki. Mi lesz még itt? Mindenki azt várja mikor kúszol,
jársz, de én egyáltalán nem sürgetem az időt… felnőtt már 3 fiam… emlékszem azokra
az időkre mikor egy méterig mindent el kellett pakolni…

Lehet, hogy Te is „madzagvadász” leszel, – ahogy engem
hívott ebben a korban anyukám – mert sokáig elbíbelődsz a zsinórokkal.

A legjobb játék egy nagy celofán! Átlátszó és mégsem,
alakítható, mozog is, zörög is. Minden más pénzkidobás.

Gügyögésedben még mindig a sokatmondó „Hetye” vezet, de néha
kiabálsz és sikoltozol is, a hangerősségeket és a dobhártyánkat próbálgatva.
Múltkor beültünk egy kajáldába, ahol éppen virágos jókedvedben ismét kurjongatni
támadt kedved, így aztán az egész étterem minket nézett. Szerencsére mindenki
mosolygott, mert ezek a hangképző gyakorlataid elégedett, nyugodt hangulatodat
tükrözik.

Ismét előjött a régebbi mély, mérges morgásod is, mely a kis
sárkányt előre jelzi…

Annyiszor mondogattam és integettem Neked távozáskor a „Pá,
pá”-t, hogy lassan megtanultad, mert mostanában már ilyenkor Te is megemeled a
karod, és azt mondod: – „Pá!”

Kint voltunk március idusán a várban

Szeretem az állatokat (főleg a szőrüket huzogatni)

Járunk anyuval Baba-Mama Mondókás Játszóházba

Néha anyu is mellém fekszik a takaróra

Szeretem ha sok szőrös van körülöttem

Nagymami 8. szülihónapomra is hozott tortát

(amire megint csak csorgott a nyálam mert nem ehettem belőle)

Így aztán a Mami gitárjának jobban örültem

(mert azt legalább meg lehetett kóstolni)

Szerencsére néha adnak egy kis száraz kenyérhéjat…

Már ügyesen forgolódsz, nemcsak hasról hátra
(mert eddig csak ez ment) hanem fordítva is,
még mindig szereted a cica bajszát meghúzni
(ha sikerül elkapnod, mert elég gyorsak, ha meglátnak).

Pohárból is tudsz inni, és szereted a céklát is (ez itt meg is látszik).

Szépen ülsz már egyedül
A lábujjaidat szépen tudod rágcsálni

Úszásra azóta is járunk, ahol már csodálatos merüléseket mutatsz be, s mikor vizes szemekkel felbukkansz a víz alól, nem is sírsz, csak csodálkozva pislogsz az apura
(most már anyu is bemerészkedett a vízbe)
Természetesen az első szó amit kimondtál, az „Appa!” 
De az univerzális felkiáltás pillanatnyilag mindenre a -„Hetye, Hetye!” – ami valami olyasmit jelenthet most nálad, hogy „-Hú de frankó!”  De volt már „Be Be” és „Kutya” kiáltás is.
Minden gondom egy pillanat alatt elillan, mikor este fáradtan hazaérve, anyuval a bejárati ajtóban meglepődve és mosolyogva vársz!
Reggelente a szokásos cicavízió a teraszajtó előtt
Nagymami elkészítette a szokásos szülinapi tortát,
ezúttal 7 gyertyával
“Jaj de szép kék szeme van magának,
Nincs ilyen a világon senki másnak…”
Hú de finom ez a marcipán!
Hatalmas vigyor
Közben apunak is születésnapja volt
A DJ kislánya természetesen Disco-lufival játszik
Ha jó az idő egyre többet vagyunk a teraszon

Végül egy kismama néhány humoros feljegyzése erről a korszakról:

– A lefejt tej becsesebb, mint a legdrágább bor.

– Napi 4-5 óra alvással is lehet élni.

– Ha választhatsz a szex és az alvás közt, az utóbbira fogsz szavazni.

– Egy kisbabából valamelyik nyíláson mindig folyik valami.

– Elindulni otthonról kábé egyórás procedúra.

– Ha eddig nem kötötted be a biztonsági öved, ezentúl be fogod.

– Baromi nehéz babahordozót cipelni, gyerekkel együtt.

– Minden baba-zokninak szűk a szára és bevág.

– A legszebb ruha is csak 1x kerül sorra, azután kinövi (de volt olyan ünnepi ruhácska, ami egyszer sem volt rajta).

– Egész terhesség alatt azt várod, hogy végre megint hason alhass. De ez a szülés után az irgalmatlan méretű cicid miatt továbbra is csak ábránd marad…

– Sírsz, ha valaki hangosabban szól hozzád vagy ingerültebb veled.

– Sárkány leszel, mindenért cseszegeted a férjed.

– Egész nap várod, hogy a gyerek elaludjon…

– Ha elszabadulsz otthonról pár órára, – amit addig alig vártál, – akkor egész távolléted alatt otthon jár az eszed.

– A férjed túl csinos, túl szexi és minden nő biztos őt akarja.

– Akik eddig hívogattak a szülés előtt, hogy – “egyben vagy még?” – na azok mostantól nem fognak.

– A nagyszülők azt hiszik, nekik szülted a gyereket.

– Kiderül, hogy régen minden gyerek tehéntejet ivott.

– A digitális babamérleget csak arra találták ki, hogy idegesítsen.

– A híg kaki a legjobb pelenkában is utat vág a hátközépig.

– A hátközépig fosás mindig akkor jön el, amikor sorra kerülsz a dokinál és le kell vetkőztetned a vizsgálathoz.

– Van 70 dekás teli pelenka!

– A zenélő forgó a kiságy felett nagyon kevés ideig forog 1 felhúzással sajnos, – mikor a baba elalszik, akkor meg sokáig.

– A mélyhűtőben már csak a fagyasztott anyatejnek van hely, kajának nincs.

– Egész nap otthon vagy, mégsincs este meleg vacsora, baromi nagy kupi van és oltári fáradt vagy.

– A melltartóidat sárkányeregetésre is használhatod.

– A babagondozással kapcsolatban nincs egyetlen téma sem, amiről ne adna teljesen eltérő tanácsokat a védőnő, az orvos és a barátnőd.

– Ha a gyerek elalszik végre, akkor a kutya kezd el ugatni. De nagyon!

– A törlőkendő pont akkor fogy ki, amikor a baba nyakig szaros.

– A főzelék semmivel nem jön ki a ruhából!

– 3 kanál lenyelt kaja után a gyerek képes fél üvegnyit visszahányni, és még 3x lebukni magát.

– Naponta négyszer átöltöztetni nem is sok.

– Az egész szobát betakaró játszószőnyeg túl kicsi.

– A hányás mindig a kimenőbe felöltöztetés és az autós hordozóba betevés UTÁN következik!

– 1 óra cipelés után a 8 kilós baba 20 kilósnak tűnik.

– A legjobb játék a pillepalack. Minden más pénzkidobás.

– Az is befér egy baba szájába, amiről azt hiszed, egy reklámszatyorba sem férne be.

– Minden játékon a bevarró címke a legérdekesebb!

– Minden fájdalmad és bajod emelés hatására múlik.

– 1 fog arra elég, hogy piercinget lukasszon a mellbimbódba, és átharapja a nyaki ütőered.

– Ha valamit 1 órán át főzöl, és pepecselsz, és már minden edény koszos, turmixgép úszik, – na, akkor azt nem fogja megenni.

– A baba nem nyeli le a szájában lévő falatot mindaddig, míg veled szemben ülve el nem tüsszenti magát.

– A körömvágást altatásban kéne végezni, – mert olyan, mint futó vadra lőni..

– Bármilyen cipőcske max. egy percig van a lábán.

– Miközben eteted, mindenki rajtad röhög, aki lát, mert te is nyitod és csukod a szádat, néha le is nyalod körbe a nem létező maszatot.

– A baba leszarja, hogy hétvége van, akkor sem alszik tovább.

– Már fel sem tűnik, ha le van hányva a pólód.

– Az etetőtálcára csöppent főzelék sorsa a tenyérrel szétcsapkodás, – ha nem vagy elég gyors a papírtörlővel.

– Nem csak a saját lábujját tudja a szájába venni.

– A baba képes pólón és melltartón át is bekapni a bimbódat.

– Eseményszámba megy, ha a fodrászig eljutsz és levágatod a hajad.

– Ha egy szál hajad kilóg a copfból, akkor azt gyermeked megtalálja és kitépi.

De nem csak anya haját jó szálanként húzgálni, – ott van apa mellkas-, és lábszőre is.

 http://www.facebook.com/?ref=home#!/notes/bori-be%C3%A1ta/amit-addig-nem-tudsz-am%C3%ADg-nincs-gyereked/107369022675203

Hát ez már nagy idő! Fél éves lettél pici baba. Éppen
tegnap mértünk meg: 9 kiló, 74 centi. Nem semmi. Anyuval mindketten kezdjük az
isiász, a lumbágó és a hexencsúz különböző szimptómáit mutatni. Nem könnyű
lassan a gyerekágyból kiemelni, és – amit nagyon szeretsz – cipelni körben, a
nappaliban.

Amúgy már egész szépen átalszod az éjszakákat: fürdés után
este kilenckor már durmolsz, egészen reggel 6-ig, amikor anyu megszoptat
mellettünk az ágyban, majd visszavisz az ágyikódba és még általában alszol majdnem
nyolcig. Kivéve mikor nem. A reggeli 
kurjongatásokra és csatakiáltásokra többnyire én kelek fel – és, hogy
anyu egy kicsit tudjon még pihenni – tisztába teszlek és odaültetlek a
teraszajtóhoz, hogy megnézd a reggeli cicavizíót: ugyanis Lizi és Gizi macska
műsorozik ilyenkor a teraszon, amit rendkívüli figyelemmel tanulmányozol jó fél
órán át az üvegajtó mögül. Lizi annyira be akar jönni, hogy felágaskodva
kaparja a teraszajtó üvegét, mosakodnak, nyújtózkodnak, aztán egy kicsit
összeverekednek. Te pedig páholyból nézed a reggeli műsort.

Most szereltem össze a járókát,
és megdöbbenve tapasztaltuk, hogy nincs lába, – fél méter mélyre kell benne
lehajolni. Persze ez nekem nem okozott problémát. Kivételes barkács-tudásomat
kihasználva, megemeltem a fekvőmagasságot, hogy be tudjunk hajolni. Ráadásul
úgy oldottam meg, hogy ha már felállsz a járókában, akkor a mostani magasító
oszlopok lemennek lábaknak…

Így az etetőszékkel, járókával,
babakocsival, pihenőszékkel együtt már kis bölcsit rendeztünk be, és lépni sem
lehet a nappaliban, de így szép az élet… Mindjárt jön a jó idő, megyünk a
teraszra, és reméljük minél hamarabb áthelyezzük a bölcsit a kertbe. Tegnap már
+13fok volt, anyuval egész nap kint voltál a teraszon, sőt ott is szoptatott
meg. (De azért tudjuk Tél tábornok még nem vonult ki csapataival.)

Az anyatejes szopi mellett már
rátértünk másra is: az elején az almát nem komáltad, amit hangos cirkusz,
köpdösés jelzett. Aztán kevertük egy kis őszibarackkal, és így már mindjárt
jobban tetszett. Most meg már sütőtök, répa, körte, néha reszelt keksszel is
szerepel az étlapon, melyeket egyre nagyobb kedvel majszolsz, nyitogatod csókos
szádat, követelve a következő kanál hamit.

Már többször voltunk babaúszáson
is, melyet én is nagyon élvezek, ahogy majd egy órán át úszkálunk együtt a 34
fokos medencében. Az elején csak arclocsolás volt, de másodszorra már valódi
merülés következett. Magam előtt húztalak át a víz alatt – a búvárreflex még
működik, ilyenkor becsukod a szád – majd vizes szemmel ijedten pislogva, csodálkozol
rá a világra: – Mi történt? Hol vagyok?

Lilikém manöken nem lesz belőled,
az már biztos! Úgy utálod az öltözést, hogy még ha jókedvűen kezdjük is, mindig
sírás lesz belőle. És nem csak az öltözésnél, a vetkőzésnél is. Ki látott már
ilyet. Furcsa, hogy allergiás vagy arra is, ha megfogja az ember a kezedet.
Mintha azt mondanád:

– Az én kezemet ne fogdossa
senki! Majd megfogom én azt és akit én akarok.

Elérkeztünk a berregős-köpködős
korszakba. Lehet, hogy tőlem tanultad a berregést, – amikor a repülő kanál
beszáll a szádba, vagy szlalomozunk a medencében – de logopédus húgom szerint
is ha így folytatod, nagyon jók lesznek az R hangjaid. Gyakoroljuk a
magánhangzókat is: Papapapapapa, Mamamamama, Bababababa, Bibibibi, Böböbö.
Persze továbbra is megvan még a sárkányos mély hang, ha igazán jó kedved van,
máskor meg úgy kiereszted kislányos rikoltásod, hogy még a szomszédban is
hallják.

Múltkor nagyon meglepődtem, mikor
megsimogattam az arcod, bekaptad a kisújjam és megharaptad…Ekkor döbbentem rá,
hogy már kibújt két kis éles fogad alul. Gyorsan beszereztünk egy
borostyánnyakláncot, mely állítólag megkönnyíti a fogzást…

Lilikém édes, de gyorsan múlik az idő. Már sok mindent tudsz:
(csillagjegyednek megfelelően, de kislánytól szokatlan) mély oroszlán- (vagy
sárkány) hangon dörmögni, mindkét öklödet a szádba gyömöszölni, – ezért anyu új
nevet adott neked: Kéznyelő! Szépen
össze tudod az arcodat karmolni, – persze, mi nem vesszük észre milyen gyorsan
nő a körmöd. Hetente kéne vágni, de olyan átlátszó, hogy még szemüveggel is
alig  látom, másrészt meg kell várnom,
hogy cicizés közben egy kicsit elbóbiskolj, amikor odasettenkedhetek.

A boldog nagyszülők

Ha tele a poci, és jól kialudtad magad akkor boldogan,
gügyögve ébredsz, és negyedóráig elnézegeted a világot magad körül. Ha néha
mellettünk ébredsz az ágyban, anyu szerint rugdosod, – ami teljesen érthető –
szoptasson már meg!

Még az egyetemen tanultam, hogy a csecsemők látása még
teljesen más, mint a felnőtteké. Először fordított képet látnak, pontosan úgy,
ahogy a retinára esik. Aztán az érzékelés, a tapintási tapasztalatok alapján a
kép automatikusan megfordul. Majd mivel mindkét szem egy kicsit más szögből
látja a tárgyakat – kialakul a térbeli, 3D látás. Később, kiépül az idegsejtek
közötti hálózatos, logikus együttműködés, ami már lehetővé teszi a pontos
alak-, szín- és formafelismerést.

Ezért rendkívül érdekes számomra megfigyelni, ahogy nálad
a tapintás, fogás térbeli orientációja kialakul. Először sokszor mellé nyúltál
a tárgyaknak, elé vagy mögé, aztán csak ütögetted a lógó játékokat, de most már
egész biztos kézzel megfogod és tanulmányozod a szívecskét, meg a gömböket,
amik a pihenőszékben előtted fityegnek.

De a legcsodálatosabb érzés, mikor föléd hajolva
megtapogatod az arcom kis kezecskéiddel, megtéped az orrom, a szám, kinyomod a
szemem, és jól összekarmolsz, miközben mosolyogva mondod a magadét. A csillogó szemüvegemet
nagy érdeklődéssel csodálod.

A bábozást is nagyon szereted: önálló élőlénynek tekinted
a brekegő békát, a mozgó kukacot vagy a beszélő nyuszit.

Az öltöztetést viszont ki nem állhatod: ha a kezedet
bujtatom a rugdalózóba, vagy a füledet, hajadat, arcodat mosom, vagy törülöm,
hangosan azt kiáltod:

– Neeeeeeeeeee!

A bátyáid is megdögönyöztek

A mindennapos esti fürdést nagyon
szereted, de ha már egy kicsit locsolok a nyakadra meg az arcodra, akkor már
hiszti van. Persze, valahol érthető, hiszen múltkor az első közös fürdésünknél,
úgy megmerítettelek a vízben, hogy egy kicsit ittál belőle. A videón vettük
csak észre, hogy az első merítkezést még szó nélkül tűrted, de a másodiknál már
eltörött a mécses. Az is igaz, hogy a baba-mama úszásra készülve néhányszor
lelocsoltam az arcod a búvárreflex miatt, de nem nagyon csípted. De azért
nagyon várod és élvezed a fürcsit.

Nagymamid minden szülihónapodra
(sőt a 100. napra is) gondol, és készít neked tortát, amit még sajnos nem
kóstolhatsz meg.

Közben mindenféle fontos dologgal
gyarapodtunk: pihenőszék, játszószőnyeg, amikkel a nappali is babaszobává
változott, arról nem is beszélve, hogy a kocsidat se tudjuk máshová tenni.

A cumit többnyire kiköpöd, de
azért néha a teraszon levegőzés és séta közben próbáljuk benyomni, különben
keveset alszol, és arra is jó, hogy az egyre hidegebb időben ne fázzon meg a
torkod.

Már megfordultál néhány
nagyáruház bevásárlókocsijában, amik
elég zötyögősek, de egész jól elaszol bennük

A Mikulás bácsi idén még nem járt
nálad, nehogy megijedj a nagyszakállútól. Majd jövőre. De azért igyekeztünk
megünnepelni ezt a napot. Túl kicsi Mikisapit vettem neked, és nem nagyon
örültél a tortúrának, úgyhogy gyakran el kellett Neked énekelnem a „Hull a pelyhest”, amit nagyon szeretsz,
és mindig meg lehet vele vígasztalni, még a sírást is abbahagyod.

Egyébként is
nagyon szereted, ha énekelnek Neked, ezért – ha már nem indultam a Megasztárban
– időnként előadhatom kedvenc dalaimat a Beatlestől:
„Yesterday”, „Long and widing road”,
„Across the Universe”. Felvettem Neked a Beatles legszebb lassú dalait, de a Bee Gees, Heintje és a Csinibaba számait is szívesen hallgatod
fürdés közben.