Egy nagypapakorú kispapa naplója

38.hét. Már babakocsi is van!

kispapa512010. július 25. vasárnapHozzászólások (1)

Már az utolsókat rúgjuk. Lili anyuciba. De még mindig jobban szeret üldögélni, mint fejen állni (valahol meg lehet érteni). Ebből császár lesz akárki meglássa…

Már csak egy probléma van: szülészorvosunk éppen azon a héten megy szabadságra. De Zsuzsi a szülésznő megvan…

Szóval így az utolsó hónapban hetente járunk NST-re (Non Stress Test, másnéven CTG – CardioTokoGrafia). Ezzel a masinával a baba szívműködése és a méh aktivitása egyszerre figyelhető meg, amit egy kijövő papírcsík rögzít. Közben amikor a baba mozog, nyomogatni kell egy gombot. Ha a mozgásra begyorsul a szívhang az a jó. (Ha mocorgáskor leesik a szívhang, akkor a zsinór feltehetőleg a nyakán van.) Szóval kétszer voltunk már NST/CTG-n, és minden rendben volt.

Híres természetvédőként, 9 évig sikeresen ellenálltam a klímagépnek, de az utóbbi napok kánikulájában beadtam a derekam Andinak és szereltettünk egyet a nappaliba. Végül is a nyár derekán, augusztus elején szülünk, és még 20.-áig is lehet kánikula. Az az igazság, hogy ezt a hőséget jobban utálom, mint a hideget. Mert hidegben fel tudok öltözni, de csupaszon 35 fokban hova vetkőzzek tovább? Erre a forróságra egyetlen ellenszerem van, – óránként zuhanyozom, és utána vizesen maradok, – mert mint közismert a párolgás is hőt von el. (Nagy áldás, hogy beszereltük a klímát, mert amikor ezeket a sorokat billentyűzöm, éppen pingvinek rohangásznak a kertben, 15 fok van, zuhog az eső, és hideg északi szél fú… Na de jön még kutyára dér.)

Egyébként örömmel jelenthetem, hogy a kismama a körülményekhez képest jól van, a napokban fodrásznál is járt (ki tudja mikor jut el legközelebb), kicsit fáradékony, dagad a lába (esténként borogatom), néha sírdogál egy kicsit, és sokat alszik. De van mikor reggel ötkor már fönn van, ilyenkor válogatott trükkökkel megpróbál felébreszteni engem is, de eddig még nem sikerült neki… A korai ébredés biztos már a szervezet felkészülése az éjszakai műszakokra, szoptatásokra… Mondtam neki, ilyenkor nyugodtan menjen ki a nappaliba, nézzen egy kis tévét, kukkantson bele az emiljeibe, köszönjön be a facebookra, esetleg csináljon egy kis reggelit, és ha kész a pirítós, már ébreszthet…

Andi rendesen jár kismamatornára, előadásokra én is, akárcsak aquanatalra, de ez a vizitorna a múlt héten véget ért. Pedig jókat úsztam közben én is, és időközben kénytelen voltam megtanulni a Bóbitát, mert a kismamaúszás végén nekem kellett elénekelnem, miközben ringattam a vízben őket.

Az elején aggódtam, mennyi babaruhát kell majd venni, mert a környezetünkben nem volt senki aki már éppen túladott volna rajtuk. Ezért vettünk jópár édes darabot. Most viszont egyszerre hárman is úgy elárasztottak bennünket babycucokkal, hogy alig fér be két szekrénybe is. Andi éjjel-nappal mos. Sőt még egy szinte új járókát is kaptunk.

Andi hónapok óta kapacitál egy babakocsira, – amire mindig azt mondtam – ej, ráérünk arra még, – de most, két héttel a szülés előtt, gondoltam hátha mégis itt az ideje. Így megvettük azt a háromfunkciós babycart, amit már régen kinéztünk. Nem volt drága, (kaptunk rá tíz százalék kedvezményt is, persze ez is médincsájna), és egy röpke nap alatt össze is szereltük…

35. hét. Hurrá, nyaraltunk! (két napot)

kispapa512010. július 6. keddHozzászólások (1)

Hétvégén lent voltunk a Balán egyik barátom szülinapját ünnepelni:

Úgy látszik öregszem, mert fogalmam sincs mi a fenét csinál ennyi ember éjjel a Siófoki sétányon… Ennyit még Olaszországban sem láttam. Pedig ott is meglepődve kérdeztem az éjszakai nagy nyüzsgést látva, olasz ismerősömet:
– Te, mond, az olaszok mikor alszanak?
A válasz meglepett:
– Télen…
Nos itt a Balaton fővárosában olyan sokan nem bírtak aludni, hogy egyfolytában kerülgettem a tömeget. Nagy élet volt. Amit eddig csak diszkóban láttam, az itt kint az utcán zajlott: DJ-k keverték a zenét a sétálóknak, go-go girl-ök tekeregtek mellettünk a rudakon, egy pasi óriáskígyót kínálgatott a válláról.
Beültünk a Brownie-ba, ahol (természetesen) júliusban egyáltalán nem voltak felkészülve a forgalomra… A felszolgáló srác gyakran mondogatta, hogy úszik. Fél óra alatt bírta kihozni a megrendelt üdítőt. Mi van, ha koktélt kérünk? Ezek után már félve rendeltünk kaját…a társaságban volt aki átment inkább a szomszéd hamburgereshez, és hozott magának egy big macet.

Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a balatoni vendéglátás nem sokat változott az elmúlt húsz év alatt sem. Még mindig a szocializmus gyermekbetegségeiben szenved. A szállás is megér egy misét (netről keresgélve foglaltam): az egészen addig készséges hölgy, – aki elmondja, hogy természetesen van kétágyas szoba, – amint meghallja, hogy csak egy éjszakára szeretnénk, hirtelen elnézi a beírást, és közli, hogy mégiscsak betelt minden…Végül lefoglaltam egy franciaágyas szobát egy magánháznál. Odaérkezve, mikor kinyitották a szobaajtót olyan átható dohos bűz csapta meg az orrunkat, hogy hátratántorodtunk. Szúnyogháló sehol, (hiszen szúnyogos, tóparti üdülőhelyen vagyunk), így még szellőztetni sem lehet, mert özönlenek be a moszkitók. Lepusztult, wc, tusoló a hetvenes évekből a másik épületben.
– Egy éjszakát kibírunk, végül is nem aludni jöttünk le…
Aztán mikor megnéztünk egy másik, kicsit drágább kéglit, rájöttünk, hogy mégse bírjuk ki. Gyorsan felhívtam a lepusztult szükséglakás tulaját, hogy szeretném visszakérni az átutalt foglalót, mert minimális igényt sem elégít ki a kecó. Szó nélkül visszaadta. Úgy látszik ő is tisztában volt vele, hogy azt a penészes, dohos szobát talán csak ukrán vendégmunkásoknak tudja kiadni fullszezonban.
Andi elég jól bírta az éjszakázást, nem mondta, hogy menjünk már haza, csak a lába dagadt be egy kicsit másnapra, no meg reggelinél itatta a halakat: Az úgy volt….hogy ő reggelire túrós táskát szeretett volna tejeskávéval. De ilyen tejivó-büfék utoljára a feltörekvő szocializmusban voltak a hetvenes években. Esetleg valami nagyvárosban, de itt a közelünkben nem. Én meg inkább lángost ettem volna. Megvettük a túrós buktát meg a dobozos kávét az abc-ben és gondoltuk majd megeszi a beüldében ahol én a lángost veszem. De azzal nem számoltunk, hogy a vízparti étteremben olyan el…szott rendszer van, ami a személyzetnek nagyon jó, csak a vendégnek szar: sorba állsz a pultnál,

megrendeled és kifizeted a kaját, kapsz egy sorszámot (egy fakockán), leülsz egy asztalhoz és várod, míg kihozzák. Nos, egy melegszendvicsre fél órát vártam, pedig alig voltak az étteremben, viszont két felszolgáló támasztotta a falat, (az egyik egy tinédzserforma kis csaj, magas sarkú papucsban! – hogy lehet abban szaladgálni? Sehogy, legfeljebb sétálni, a vendég le van szarva, lényeg, hogy jól nézzek ki…) miközben a konyhán csak egy ember dolgozott… Nem lehetett volna átcsoportosítani a személyzetet?
Andi a kis buktájával ezek után nem mert beülni a „felszolgálós” étterembe, hanem sértődötten elindult a vízpart felé. Mire megkaptam a szendvicsemet, már elegem is lett az egészből, egy perc alatt betoltam az arcomba, és elindultam az asszony után, aki közben a vízparton már javában itatta a halakat…Szóval a balatoni vendéglátó “rendszer”, antiszociális viselkedésem és a várandós kismama érzékenysége folytán ilyen kellemesen indult a nap...
Na de visszatérve a blog lényegéhez (bár remélem valahol a fentiek is kapcsolódnak hozzá), ismét UH: üldögél a baba, nem akar megfordulni. Andi erre azt mondta: – Ő se szeretett fejjel lefelé lenni…Kaptunk valami homeopátiás gyógyszert, amitől állítólag meg szokott fordulni. Az ultrahangos ellátott pár jó tanáccsal: zseblámpával bevilágítani a punciba, arra a fényre odafigyel a baba, és odamászik…no majd meglátjuk.
Már gondoltam rá, hogy a nagy fitness-labdára háttal ráfekszik, az állítólag

nagyon kényelmetlen a picinek és megfordul. Na, de már most tornáztassuk a kicsit?
Egyébként a múlt hétvégén kifestettük a gyerekszobát: a mennyezet égszínkék lett, a fal napsárga, egész jól néz ki. A meglévő polc felső részére csináltattam ajtót, a komódra pelenkázó-feltétet. Összeszereltük a gyerekágyat is, a baldahin befűzése eltartott egy darabig, míg rájöttünk. A mennyezetre veszünk majd egy Nap alakú lámpát, a falra csillag-lámpát, függöny kell még és kész. Már csak Lili hiányzik…

32.hét. Még mindig guggol a baba…

kispapa512010. június 17. csütörtökHozzászólások (0)

Lilike nem nagyon akar megfordulni. Pedig Andi már heti kétszer jár tornára

(kismama+aquanatal). Sétálunk, mászkálunk, szóval mozog amennyit csak tud, de a baba nem zavartatja magát, nem óhajt megfordulni. Orvosunk és a szülésznő is a természetes szülés híve, ha nem fordulna meg egy hónap múlva se, állítólag ajánlanak valami homeopátiás készítményt. Nem hívei császármetszésnek sem, meg az epidurális érzéstelenítésnek se. Kaptunk az orvostól egy baba-szívhangfigyelő készüléket (doppler fetal heart rate detector), amellyel most már otthon is hallgathatjuk Lili szívdobogását. Nem is gondoltam, hogy egy babának a méhben még ilyen gyorsan ver a szíve (140-150/perc).

Megnéztük leendő vajúdásunk színhelyét a Szent Imre kórház szülészetét: öt szép szülőszoba, az egyikben (alternatív) még sarokkád is van (ott éppen szült valaki). Lehet benne nyugodtan, szépen jajongani, vajúdni…
Természetesen apás szülés lesz: tehát most (lassan hatvan évesen, három gyerek után) fogom közvetlenül átélni, megismerni, milyen is egy gyermek születése. Kissé zárkózott a kórház: a vajúdó-szobában nem tartózkodhat az apuka, csak már a szülőszobán (ezek szerint érdemes otthon vajúdni és az utolsó pillanatban bemenni), a gyermekágyas osztályon se (végül is nem köhögik össze a babát), – üvegen keresztül lehet megnézni, esetleg kihozza az anyuka (ez 20 évvel ezelőtt is így volt), így legalább nem ül be az egész család a kismama ágyába… A kétágyas szobákban ott van a baba is a mamával, bármikor lehet szoptatni (és bármikor sírdogálhat is). Végül is mindennek megvan az előnye meg hátránya...

Legutóbbi nagy élményem az apás-kismamatorna volt: egy órát üldögéltünk a kórház udvarán a fűben, kábé harminc várandós párral együtt, és gyakoroltuk a masszírozást, a légzéstechnikát és a szülési pozíciókat. Háááát, eddig azt hittem az lesz a dolgom a szülőszobán, hogy simogassam, bátorítsam, erőt öntsek belé, néha masszírozzam a vállát, hátát, esetleg vizes törülközővel törölgessem a homlokát, meg ilyesmi. Ehhez képest a kismamatornán mögé kellett ülnöm, hátulról megemelni a térdeit, és segíteni kinyomni a babát…
Arról nem volt szó, hogy nekem kell megszülnöm…

30. hét. Mi az az Aquanatal?

kispapa512010. június 7. hétfőHozzászólások (1)

Andi lelkes Internetes kalandozásainak eredményeképp talált rá erre az érdekes várandós vízitornára, ahova természetesen én is elkísértem. Gondoltam közben én is úszom egyet. A szomszéd melegvizes medencében elég sok kismama gyűlt össze: Andival együtt voltak ketten.

– Nem baj, legalább több idő jut rá, jobban tudnak vele foglalkozni. Az Aquanatal foglalkozás vezetője egy lelkes, fiatal úszótrainer volt, aki saját elmondása szerint – alig várja ezeket a heti egy alkalmakat, amikor az úszásoktatások után ő maga is egy kicsit kikapcsolódihat megnyugszik, relaxál. Két hossz között időnként átpislogva figyeltem a relaxációs vizitornát, egészen addig, míg egyszercsak meg nem hallottam Freddy Mercury kedvenc dalát a „Tavaszi szél vizet áraszt…” népdalt, mely a víz kitűnő hangvezetése révén szinte betöltötte az egész uszodát. – Na, ekkor már nem bírtam tovább, – megnézem mit is csinálnak nejemmel a szomszédban, és elindultam a kismedence felé. De ekkor egy szigorú úszómester állta az utamat:
– Oda nem lehet bemenni! – mondta felugorva a medence melletti őrszékéből.
– De a feleségem van bent… – próbálkoztam.
– Ja, az más. – és félreállt.

Így aztán begázoltam a brüggölőbe, ahol meg a lányok lepődtek meg. De aztán konzultálva az oktatóval, mondta, hogy inkább a végefelé jöjjek vissza, amikor (végre) kezemben tarthatom majd kis feleségemet. Ekkor egy újabb szép magyar népdal zengése közepette, ringathattam az asszonyt a langymeleg habokban. Amikor a végén mindketten újjászületve távoztunk az uszodából, megbeszéltük, hogy rendszeresen eljárunk a hetenkénti relaxációkra.

Ahogy olvastam az Aquanatal módszert Marina Alzugaray Amerikában élő vízbenszülésekre szakosodott kubai bába, delfinkutató, táncterapeuta fejlesztette ki, amelynek segítségével a kismamák egy vízi mozgásforma gyakorlása közben készülhetnek fel a szülésre testben és lélekben egyaránt. A delfinekkel való együttúszás élményének hatására kezdte el kifejleszteni az Aquanatal programját. A módszer összhangba hozza a várandós kismamát nőiségükkel, izmaik lazulásával-feszülésével, légzésükkel és a születendő kisbabával.

„A delfinek állítólag olyan lazító hangokat adnak ki, melyek a feszültséget csökkentik és hasonlítanak a kitolási erőt kifejező ősi női hangokhoz, mellyel a kismamák megtanulhatják, hogy amikor jön a kitolási szakasz, akkor mintegy „kilélegezzék” a babájukat. Ezek a hangok arra is jók, hogy az anyukák megtapasztalják azt, hogy a magzat a pocakjukban hogyan hallja a hangokat, illetve ezekre a hangokra hogyan reagál. A gyakorlatok jóga, orientális tánc, relaxációs és meditációs elemeket is ötvöznek.
Az élet ősi közege a víz. A baba az anyaméhben fejlődő magzatvízben növekedik, mely megszületéséig jótékonyan védi és táplálja. A pocakban élő magzatra és a rá várakozó anyukára is jó hatással van, ha ennek a különleges folyadéknak az erejét megtöbbszörözik azáltal, hogy a várandós anyuka is minél több időt tölt el az ősi közegben. A hidrosztatikus hatás segít egyensúlyba hozni az anyai test vízháztartását, a magzatvíz mennyiségét, csökkenteni a karokon, lábakon kialakult ödémát, stabilizálja a vérnyomást. A víz felhajtóereje által a kismamák könnyebbnek érzik magukat, szabadabban mozoghatnak, a pocak súlyának érzete is csökken, a gerinc és az ízületek a súlytalan lebegéstől megkönnyebbülnek. A víz a megerőltetés veszélye nélkül nyújt közegellenállást a nyújtó gyakorlatokhoz, ugyanakkor észrevétlenül edzésben tartja az izmokat. A pocak kikerekedik, ezáltal a babának több mozgástere nyílik és több oxigénhez is jut, ráadásul valamiféle lelki közösség is keletkezik anya és baba között azáltal, hogy egy kis időre ugyanaz a közeg veszi körül mindkettőjüket, legyen az a magzatburkon belül vagy kívül. A vizes környezet hatékonyan szabályozza a szervezeten belüli vízháztartást: megszűnik a boka, az ujjak dagadása. A víz nyomása természetes gátat szab a túl hirtelen mozdulatoknak, ezért a mozgás közbeni sérülés veszélye nulla. Emellett a víz izgalmas játék is egyben: helye van benne a vidám pancsolásnak ugyanúgy, mint a belső áramlást megindító, csendes elmélyedésnek.

Az Aquanatal remek felkészülés a szülésre. A gyakorlatok között számos olyan akad, amely a szülés közben előadódó helyzeteket modellezi. A felkészülés három rétegű: testi síkon különös figyelmet kap a szülésnél fontos izomcsoportok, ízületek rugalmasságának fokozása, ehhez kapcsolódik a testet a tudatossággal összekötő légzés, végül pedig azok a vizualizált képek, amelyeknek segítségével a várandós lelki közösséget teremthet a babával, bizakodássá formálhatja félelmeit és kibontakoztathatja belső erejét. S nem utolsósorban “a szülés művészete az elengedés művészete” mottója alatt megtanulhatók a lazítás különböző stratégiái, melyeknek segítségével a vajúdás hatékonyabbá, a méhösszehúzódások közötti szünet pihentetőbbé válik majd.”

29. hét.Meglepetés

kispapa512010. május 31. hétfőHozzászólások (0)

Az esedékes ultrahangon megleptek bennünket: – farfekvéses a baba! Úgy tűnt

a reggel 9 óra korai volt még neki: a vizsgálat alatt végig összegömbölyödve, kezét, lábát felhúzva, arcát eltakarva aludt, – így felvételt sem lehetett készíteni.
Először megijedtünk – akkor ebből császár lesz. Ezt javasolják 40 év körüli először szülésnél, farfekvésnél vagy lombikbébinél. – Na, akkor nálunk háromszoros az indikáció. Aztán utánagondoltunk, nem is olyan rossz az, – nincs szenvedés, vajúdás, gátmetszés, sokak szerint több az előnye, mint a hátránya. Manapság minden harmadik baba így jön világra. Az se baj, hogy a nő alul is ugyanolyan marad. Ugyanakkor a vajúdás nélküli császármetszés nélkülözi az átmenetet a terhesség és a baba megérkezése közt: alig termelődik endorfin (boldogság), és oxitocin (szeretet) hormon, ami a

méhösszehúzódásokat váltja ki, és a tej kilövelléséért valamint az anyai viselkedés kialakulásáért felelős.
De állítólag még a 32-33. hétig még megfordulhat a kicsi. Aztán olvastunk különböző praktikákat, hogy lehet „rábírni” a babát, hogy megforduljon:
„Indiai híd”: párnát a vese tájékán a gerinc alá helyezni, vagy hanyatt fekve megemelni a medencét, így a baba az anyuka bordái felé csúszik, és mivel kényelmetlen neki, megfordulásra késztetheti.” – hátránya, hogy a lepényi keringésnek nem tesz jót. Aztán van még négykézláb híd, fénnyel fordítás, moxázás, homeopátiás fürdő, akupresszúra és még ki tudja hány féle módszer. De állítólag a legjobb, naponta sétálni legalább egy órát, mivel a gravitáció, a baba legnagyobb és legnehezebb részét, – a fejét a medence felé csalogatja.
Végül olvastam egy érdekes módszert: „- Azt mondta a nagymamám, tegyek aprópénzt a zsebembe és csörgessem. Nem tudom, hogy e miatt, de a 32. héten megfordult a baba. Nagyon fájt, éjszaka volt és úgy éreztem, szétszakad a hasam.” Lehet, hogy majd próbálkozunk mi is. Viszek haza egy kis aprót. Abból úgyis van elég…
Fiam lakodalmán is próbálkoztunk: megtáncoltattuk rendesen a kismamát, már lihegett rendesen, – de Lilike nagyon jól viselte. – Nem fordult meg.

Egyébként azt is megállapították, hogy 1300 gramm, már a Lilike, ami állítólag még megháromszorozódik… végül is, én is négy kilóval születtem.

27. hét. A zenélő Maci

kispapa512010. május 11. keddHozzászólások (3)

Elérkeztünk a harmadik trimeszterhez. Azt olvastam, a baba szereti az

édességet, – a vércukorszint emelkedésére valamilyen mozgással reagál. Most ezt sikerült megfigyelni: Andinak készítettem egy fagylaltkelyhet, – mire Lili néhány rúgással hálálta meg a finomságot…mozgása már kívülről is jól látszik a pocak kidudorodásain.
A kismama kicsit aluszékony lett, este kilenc után Andi már laposakat pislog, és gyakran elalszik a doktor House-on is (pedig az annyira szörnyű, hogy én nem is nézem), majd később mérgesen ébred, hogy miért hagytam elaludni…
Sok várandós kispapa kétségbe esik, hogy ezen túl már mindig egy kigömbölyödött nővel kell majd együtt élnie, de nekem ez nem okoz problémát. Egyrészt Andi nem hízott olyan sokat, másrészt én mindig is szerettem ha egy nő telt-idomú, s csak örömmel üdvözöltem, hogy még kívánatosabb lett, mikor egy kicsit megnőtt a feneke.

Kíváncsi vagyok végül is hány kiló jön föl, és mennyi megy majd le…
A gömbölyödés miatt ismét be kellett fektetnünk a konfekcióiparba: vettünk két nyári kismamanacit, és mivel ilyenkor már állítólag jól hall a baba, egy zenélő macit is, amit Andi időnként rátesz a hasára, hadd élvezze Lili is, és reméljük majd csecsemőként is szívesen hallgatja.

Végül egy érdekes hír: olvastam valahol, hogy várandós kismamák az állatok megmentéséért és a vegetáriánus életmódért küzdve, arra is képesek voltak, hogy ketrecben órákig térdeltek majdnem meztelenül:

Nem semmi… Már régóta próbálkozom én is a vega életmóddal, de a paprikás szalámiról valahogy nagyon nehéz leszoknom…
Pedig állítólag egy kiló hús előállításához több száz kiló növényre van szükség, nem beszélve az egyéb káros anyagokról, mint például az állatok által kiböfögött és elszellentett metánról, melynek üvegházhatása négyszerese a széndioxidnak!

Vércukor-terhelés

kispapa512010. május 6. csütörtökHozzászólások (1)

Na, ezen is túl vagyunk. Gyógyszertárban kellett vennem egy tasakban 75 gramm szőlőcukrot, ezt oldottam fel 2 deci vízben, és facsartam hozzá egy fél citromot, hogy limonádé legyen inkább, nehogy megártson az asszonynak a baromi édes lötty. Így is alig akart feloldódni a sok cukor a vízben.
Az éhgyomri cukor 5,4 volt, majd a cukros limonádé megivása után végigolvastuk a váróban az összes bulvárlapot. – Ja, azt még nem mondtam, hogy maszek rendelőben voltunk, mert az államiban mindezt két nap alatt csinálták volna meg, mert nem képesek aznap reggel megmérni rögtön a vércukrot, – amit pedig én is otthon bármikor megnézhetek. (Erre egyébként azért van szükség, mert ha valaki cukorbeteg, akkor ugye ettől a cukormennyiségtől feldobná a talpát, ezért előtte meg kell nézni az éhgyomri értéket.)

2 órával később vettek ismét vért, és még aznap megkaptuk emilben az eredményt: 5,99, ami jó, mert a referenciaérték: 4,2-6,2.
Szóval ez rendben van. Egyébként Andi az utóbbi időben meglepően aktív, ahhoz képest, hogy nemrégiben olyan fáradékony volt, hogy már a reggeli pirítós emelgetésétől elfáradt. A gyomorégése is megszűnt, – meg nekem is, – de aztán arra gondoltunk, – lehet, hogy a light-ivólében lévő édesítőszertől volt, (amiben aspartam is van sajnos), úgyhogy olyat már nem iszunk többet.
Hát úgy néz ki én is átesek az áldott-állapotkori kispapa-szindrómán, mert minden tünetet kezdek észlelni magamon is, ami az asszonynál jelentkezik (hipochondria maximus). Ha neki ég gyomra, – nekem is, amennyit ő gyarapodik, – annyit én is… Most meg éjszaka a lábizmom begörcsöl, akárcsak neki. Úgyhogy nekem is be kell kapnom egy Magne-B6-ot…
Kíváncsi vagyok mikor rúg a gyerek a hólyagomba…

26. hét

kispapa512010. május 2. vasárnapHozzászólások (3)

Voltunk orvosnál. Meg volt elégedve. De úgy megnyomkodta Lilikét, hogy azóta elbújt, alig mozog. Nemsokára menni kell cukorterhelésre. Micsoda marhaság, hogy annyi cukros vizet meg kell inni, amit normális ember egész nap nem eszik meg. A súlygyarapodás nagyjából normális, kicsit több, de már áttértünk a salátára, némi csirkével…meg fagyival…meg egy kis sütivel…meg egy kis csokival…meg Lili a kürtös kalácsot is megkívánta…

De szigorú voltam, és nem vettem neki…

Pedig már ilyenkor a baba ízlelőbimbói is kezdenek kifejlődni.

A csók megkönnyíti a szülést!

kispapa512010. április 3. szombatHozzászólások (0)

A csókról már sok mindent leírtak. Freud szerint a csók csecsemőkorunkból a mellbimbó-szopást idézi vissza. Közeli rokonaink a majmok is cuppogós és nyálas csókokat adnak egymásnak. Mások szerint viszont inkább azzal lehet kapcsolatban, hogy az ősembermama úgy táplálta kicsinyét, hogy a megrágott falatot szájból szájba adta, és a szájak összeérintése később is az érzelmi kötődést szimbolizálta.

Hogy romantikus, bensőséges, szeretetteljes testi kapcsolat. Hogy a csók lényege egyfajta puhatolózó intimitás, – mert akit megérintünk ajkunkkal az már intim szféránk része. Az ajkak átengedése és birtokbavétele egy finom behatolás a másik testébe, mely gyakran a teljes testi átadást szimbolizálja. Azt is tudjuk, hogy a csók egyfajta kisebb egymásba olvadás, melynek célja a szexuális együttlét előkészítése, és a csókolózási technika sokat elárul a másik jelleméről, és arról is milyen szerető lesz az ágyban.

Érdekesség, hogy a polinéziaiak sohasem csókolóztak mindaddig, míg azt a partraszálló európaiaktól el nem tanulták. Lehet, hogy a csók európai találmány? A csók keleten egyáltalán nem divat, sőt sok helyen tabu. Sokan a higiéniával magyarázzák, mások azzal, hogy nem mindenki szereti energiáit, s lelkét megosztani másokkal.

De arról még nem hallottam, hogy izgató hatása miatt felhasználható menstruációs görcsök, illetve szülés esetén is. Sokan nagyon fontosnak tartják az apás szüléseket, és a szülés közbeni családias hangulatot és intim helyzetet. Ilyenkor gyakran a párokat csókra bíztatják. Ennek oka a hormonszint emelkedésében keresendő. Az agy a csók hatására hormonokat termel: oxitocint, melynek következtében erősödik az összetartozás és a vonzalom érzése, továbbá fokozza a méhösszehúzódást, dopamint, ami az érzelmek megélésében segít, szerotonint, ami a hangulatunkat és érzelmeinket befolyásolja, és adrenalint, ami megemeli a pulzuszámot, és az egész test oxigénellátása javul. Ezek a hormonok az endorfinnal együtt okozzák azt a boldogságot és izgalmat, amit csókolózás közben érzünk. A csók egyfajta izgalmi állapothoz hasonlót idéz elő, ellazítja az izmokat, csökkenti a fájdalmat. Kutatók úgy találták, hogy ezáltal megrövidíti a vajúdást és a szülést komolyan megkönnyíti, még a beakadt, elakadt kisbabák egy része is világra hozható egy igazán forró és lazító csók segítségével.

Nos, akkor majd igyekszem az apás szülés során majd mindent megtenni, hogy csökkenjen a fájdalom, és könnyebben kicsússzon a baba.

Arról már nem is beszélve, hogy állítólag aki gyakran csókolózik, tovább él…

Mindenkinek Kellemes Húsvéti ünnepeket!

És ha valaki nem tudná hogy lesz a húsvéti tojás:

Természetesen meglocsoltam a hölgyeket:

“Ákom-bákom berkenye,
Eljött húsvét reggele.

Hoztam illatos kölnikét,

Meglocsollak Téged és a Lilikét!

Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebemben elférnek majd a piros tojások.”

21. hét Baba expo

kispapa512010. március 31. szerdaHozzászólások (1)

Andi már régen kinézte, hogy közelünkben lesz a rendezvény,
így aztán nem lehetett kihagyni. Már a bejáratnál meglepődtem, mert szegény
szülők használt babaruhákat árultak. Eddig azt gondoltam, hogy az agyonmosott
bébiholmikat mindenki elajándékozza. Most rá kellett jönnöm, hogy nagy a
szegénység. Ráadásul úgy láttam, nemigen adtak el ezekből a cuccokból szegény
szülők…

Aztán a szokásos zsibvásár: ugyanaz, mint egy nagy
babaáruházban, néhány érdekességgel. Volt egy vidéki varrónő, aki terhesruhákat,
-nadrágokat árult. Egy asztalnál gyerekszobába, falra, bútorokra ragasztható,
jópofa játék-, és állatfigurákat lehetett kapni. Na, itt vettünk egy méhecskét
és két kis elefántot. Majdnem vettünk egy szoptatópárnát, de nejem egy kicsit
túlkomplikálta a dolgot: – az ágyneműnek és a szoptatópárnának szerinte egy garnitúrának kell lennie! – Na arra kiváncsi vagyok, hol kapunk ilyet. A babakocsiknál álldogáltunk még elég hosszasan, mert itt akcióban
10%-kal olcsóbban lehetett volna venni, de kislánynak valók túl csicsásak
voltak, – így végül nem találtunk olyan színűt, mely mindkettőnknek tetszett
volna.